Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063

Az örökös jobbágyok adózása: 2 helyen adóztak urbárium, 11 helyen bevett szokás alapján. A'két urbárium alapján adózó helység jobbágyai (Királd, Sajómercse) azt vallották, hogy: „ez előtt mint egy 17 esztendővel publicáltatott ugyan bizonyos urbárium helységünknek minden lakosai előtt, de az ólta kezünkben nem adatott." (Sajómercse) Sajómercsén a falu 40 rajnai forintot fizetett földesurának, robotoltak: „... a }dk ottan kaszálnak és gyűjtőnek két vagy három nap, magunk határában lévő majorság őszi és tavaszi termésnek le aratására minden gazda ad 4 aratót, öli fát télben, nyárban, a midőn parancsoltatik, Egerben hordunk, ezen kívül a Hegy alá szüretre gyalogul, szekérrel is, úgy másüvé is, a hová az uraság parancsolja, megyünk." Emellett ajándékot, kilencedet és tizedet adtak. A 11 bevett szokás szerint adózó, örökös jobbágyok lakta falu adói között hasonlóságok és eltérések is vannak. 8 helyen adtak kilencedet, 6 helyen a kilenced mellett tizedet, 2 helyen nyolcadot, 3 helyen hetedet és 1 helyen a termés ötödét. Mind all településen teljesítettek robotot, 3 helyen előfordult, hogy a lakosok egy része pénzben megváltotta azt. Készpénzt 6 településen adtak, az összegek között azonban jelentős különbségek voltak: 51 krajcártól egészen 40 forintig terjed a skála, attól függően, hogy csak házbért adtak egyenként, vagy közösen fizetett a falu, vagy bizonyos természetbeni adókat váltottak meg. A szabadmenetelű jobbágyok adózása- A 66 település közül 10 helyen urbárium, 34 helyen bevett szokás, 17 helyen kontraktus, 2 helyen urbárium és szokás, 1 helyen kontraktus és szokás alapján adóztak. Miskolcot nem soroltam be egyik kategóriába sem, itt a következőképpen vallanak a lakosok: „Jóllehet a nagyságos és méltóságos kamarai elnök úr az adófizető jószágoknak az 1755. esztendőben történt visszaváltása alkalmával az e tárgyban kiadott szerződés szerint évi 1500 rénes forint megfizetésére kötelezte kegyelmesen a szegény lakosságot, eleddig még semmi jobbágyi szolgáltatást nem követeltek a parasztoktól. Ez előtt a szerződés előtt penig nem vçlt semmilyen urbárium, mivel az adófizetők közül mindenki zálog címén birtokolja jószágait." Emellett az uradalomnak borból és gabonából kilencedet adtak, a püspökségnek pedig tizedet. Szakácsi faluban a lakosság kétféle módon adózott, egy részük kontraktus, másik részük bevett szokás alapján. Mind a kontraktus, mind a bevett szokás alapján adózók robotoltak, ami szántást, vetést, betakarítást, trágyahordást, szőlőkaró-vágást, szállítást jelentett, nagyjából 30 napot évente; a „gyalogok" 14 napot robotoltak. Az egészhelyes gazdák évente 3 forintot fizettek, a féltelkesek felényit, a zsellérek készpénzben nem adóztak. Kilenceddel tartoztak földesuruknak, ajándékkal nem. A jobbágyok a teher növekedéséről vallottak: „Előbbeni kontraktusuk is ugyan ezeket tartotta, hanem az taxa pénz és az szántás, vetés kevesebb volt." Tehát nem volt különbség a falu bevett szokás és kontraktus alapján adózó jobbágyai között. Felsőzsolcán és Tiszaszederkényben a lakosok egy része urbárium, másik része szokás szerint adózott. Felsőzsolcán függetlenül attól, hogy urbárium vagy szokás alapján adóztak, „minden »marhás« gazda 2 forint taxát fizetett, robotolt, a »gyalogok« pedig — mivel taxát nem fizettek — három nappal többet kellett robotolniuk, a zsellérek pedig 20 napot robotoltak." Később, amint az a 6. kérdőpontból kiderül, „most minden meg határozás nélkül a mi némü