Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
szüksége adta magát a földes uraknak, szekérrel az marhás, két kezi munkával az gyalog minden felé hajtogattatott..." Különbség összesen annyi, hogy a jobbágyok egyik része tizedet adott, másik része nyolcadot és egy csirkét, de nem derül ki, hogy melyiket adják szokás és melyiket urbárium szerint. Tiszaszederkényben volt különbség az urbárium és a szokás alapján adózó jobbágyok terhei között. Az urbárium szerint 18 napi gyalog és igás robottal tartoztak, a zsellérek 9 napot robotoltak, ezenkívül a marhával bírók két nap búzát hordtak. A szokás alapján adózók, amikor kellett, dolgozni mentek - számát pontosan nem tudják. A pénzbeli adózás tekintetében nem volt különbség közöttük, az egésztelkes 4 forintot, a féltelkes 2 forintot, a zsellér pedig 30 krajcárt fizetett. Az urbárium szerint adózók tizedet, a bevett szokás szerint adózók kilencedet adtak. 10 helyen urbárium alapján adóztak a szabadmenetelű jobbágyok, terheik hasonlóságot mutatnak, de vannak különbségek is. 8 helyen készpénzt is fizettek, volt, ahol az egész település egy összegben rótta le terheit, de az összegek között jelentős különbséget találunk, 36 forinttól egészen 280 forintig terjedhetett a mértékük. Más esetben a telekmérettől vagy az állatok számától függött, mennyit fizettek. Az egészhelyesek 2-3 forint taxát, félhelyesek ennek a felét, házas zsellérek 51 krajcárt vagy 1 forintot, házatlan zsellérek 24 krajcár körüli összeget fizettek. A legtöbb helyen adtak kilencedet és/vagy tizedet, de volt, ahol nyolcadot, a helységek felében ajándékot is adtak. Jellemző a munkajáradék, több helyen vallottak „terhes robotról", de a robotnapok számát ritkán adták meg. Ahol megadták, abból az tűnik ki, hogy alatta maradt általában annak, amit az egységes 1767. évi urbárium megszabott, vagyis nem érte el az évi 104 kézi vagy 52 nap igás robotot. Volt olyan település, ahol arról tudósítanak a parasztok, hogy az urbárium óta teljesítik az 52 napos robotot. Tardon vallották azt a parasztok, hogy „emellett 1767 és 1768-dik esztendőben az urbárium regulatio elmellőzésével a méltóságos földes uraság bennünket hajtott, úgy hogy az urbáriumon felül némelyek 10, némelyek 20, 25 napokkal is fellyebb szolgáltunk..." 17 településen kontraktus szerint adóztak a szabadmenetelű jobbágyok. A legtöbb helységben a terhek zömét — miként az a kontraktualista, szabadmenetelű jobbágyoknál várható is — készpénzben váltották meg, ami (mint láttuk) Pest megyében egyáltalán nem volt általános. Mezőcsáton évi 2000 forint, Mezőkeresztesen 1500 forint, Mezőkövesden 900 forint censust fizettek a mezővárosi lakosok, továbbá 2500 forintot a kilenced és a tized, valamint a robot megváltásáért, egyéb adót semmiből sem adtak. A falvak egy részében 200-500 forint készpénzt fizettek, de mellette kilenceddel, nyolcaddal vagy tizeddel is tartoztak, néhány helyen kevés robotot is teljesítettek (fát vágtak, szénát hordtak). Volt olyan település, ahol nem egy összegben fizették a lakosok a taxát, hanem egyenként, telekarányosán. Például Borsodszirákon egy egész házhelyes gazda évente 13 forintot fizetett, ám volt, ahol egy négy marhával rendelkező gazda évi 3 forint 30 krajcárt, egy két marhával bíró pedig 1 forint 45 krajcárt. A négy marhás gazdának 52 napot kellett volna robotolni, de azt 12 forint 36 krajcárral megváltották, és az ajándékot szintén pénzben váltották meg. Néhány helyen az ajándékot természetben adták.
