Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
falu lakói örökösek, 6 falué szabadmenetelúek és 27 településen vegyesen élnek örökös és szabadmenetelű jobbágyok. Érdekes ugyanakkor az, hogy az egyes megyék parasztjai mit értettek az örökös és szabadmenetelű jobbágyi kategória alatt. Minden egyes helységnél nem magyarázzák meg a bevallásban, hogy ők miért az egyik vagy másik kategóriához sorolták magukat, itt ugyanis az ő véleményük, tudásuk a mérvadó, nem pedig az, aminek őket földesuruk tartotta. Borsod megyében erről a következőképpen vallanak a parasztok: „Minthogy helységünk lakosai többnyire jobbágyok lévén, másuva lakásunk ez ideig meg nem engedtetett. De vadnak szabad el menetű taxások is közöttünk." (Alsóvadna); „A kik jobbágysággal nem kötelesek, ha egyszer adóját le is teszi, szabad ki menetele vagyon, hanem akik jobbágyoknak neveztetnek, azoknak el menni nem szabad." (Alsózsolca); „Mindnyájan taxások és szabad el menetelűek vagyunk." (Ároktő); „Az selléreken kívül az lakosok mind örökös jobbágyok vagyunk." (Bánfalva); „Ezen helységben mind taxások, mind jobbágyok vannak, a taxások szabad elmenetelűek." (Boldva); „Mink ugyan örökös jobbágyok nem vagyunk, ha nem a méltóságos uraság által szabad elmenésünk meg gátoltatik." (Cserépváralja).6 8 Az itt felsorolt néhány példából is látszik, hogy a borsodi jobbágyok a zselléreket és a taxásokat tartották szabadmenetelűeknek, akik szabadon költözhettek, míg a jobbágy név alatt egyértelműen örökös jobbágyot értettek. Sőt, amint azt a cserépváralji példa mutatja, voltak olyan, magukat szabadmenetelűnek tartó jobbágyok, akik jogi státusuk ellenére sem költözhettek. Zala megyéből a következő példákkal szeretném bemutatni, itt mit gondoltak saját magukról a jobbágyok: „Minyájon örökös jobbágyok vagyunk, mivel még az atyáink is itt laktak, s már magunk is 32 esztendőtül fogva itt lakunk, kivévén Horváth János, Ternyei Joseff, Kámán Ferencz, Csirkó István űj polgár zsölléreket." (Alibánfa); „Ezen bárándi pusztán lakó zsellérek általában mind szabadmenetelűek vagyunk." (Báránd); „Mi szabadmenetelűeknek tartyuk magunkat, de az uraságok némelyeket közülünk örököseknek tartanak." (Bocska); „A jobbágyi kötelesség alatt valók többnyire örökösek, contractualisták pedig magokat szabadmenetelűeknek tartyák." (Kapornak); „Mivel nemrégen szállottunk meg, azért álytallyában szabadmenetelűek vagyunk." (Alsóorosztony); „Árendások lévén, eddig azért szabadmenetelűeknek tartyuk magunkat." (Tóthfalu); „Eleink is örökösek lévén, magunk is úgy megmaradni kíványunk." (Kisszigeth)69 Amint az a példákból kitűnik, a zalai jobbágyok tehát főként azokat tartották örökös jobbágynak, akik már régebb óta a településen éltek, már az őseik is ott laktak. Szabadmenetelűnek a zselléreket, az árendásokat és az újonnan telepítetteket tartották, ugyanakkor státusukat nem hozták összefüggésbe a költözés engedélyezésével, legalábbis nem szóltak róla, nem utaltak a költözés tiltására, mint a borsodi jobbágyok. A Pest megyei parasztok a következőképpen vallanak: „Szabad által költözködésünk meg tiltatott, mivel még néhai tek. Podmaniczky János úr ideiben 68 Tóth P: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod megye. i. m. 2, 8, 11, 17, 21, 33, 57. 69 Horváth Z.: Paraszti vallomások Zalában II. i. m. 55, 69, 70, 118, 151, 361, 102.
