Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063

Horváth Zita ÖRÖKÖS ÉS SZABADMENETELŰ JOBBÁGYOK A 18. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON Az örökös jobbágyság fogalma és értelmezése a magyar történetírásban1 Ha fellapozzuk a legforgatottabb magyarországi történelmi fogalomtárat, akkor a jobbágyság címszó alatt a következőt olvashatjuk az örökös jobbágyságról: „A jobbágyság jogi és gazdasági fejlődése a 15-16. sz. fordulójától kezdve tört meg Mo.-on, s egy évszázad alatt nagyobb hányada az örökös jobbágyság jogi, egésze pedig az ún. második jobbágyság gazdasági helyzetébe került."2 Az örökös jobbágyság címszó pèdig a következőket közli: az „örökös jobbágyság »feltétlen és örökös parasztiság« (lat. mera et perpetua rustieitas); Werbőczy István Hármaskönyv ének kifejezéséből származó kategória, amelyet a történeti szakirodalom heterogén fogalmi terjedelemben használ. - 1. örökös jobbágyság: második jobbágyság (Engelsnél: zweite Leibeigenschaft), s ekkor olyan átfogó fogalom, amely a jobbágyság röghözkötéséhez, a szabad költözési jog elvesztéséhez kapcsolódó széles ívű gazdasági-társadalmi folyamatrendszert — majorsági gazdálkodást, a robot kiterjesztését, a városok feudalizációját stb. — teljes egészében magába foglalja. Ezen a tágabb értelmezésen belül van, aki az örökös jobbágyságot a kelet-európai második jobbágyság hazai válfajaként tartja számon. - 2. Az örökös jobbágyság a 16-18. sz.-i magyar parasztság jogilag meghatározott csoportja (nem egésze); egyrészt »örökölt« (haereditarius) örökös jobbágyok, akiket a földesúr őseitől örökölt, és nem maga szerzett, másrészt a földesúrnak feltétlen (mera) és örök, folytonos (perpetua) jelleggel alávetett parasztok (Werbőczy-féle értelemben)."3 A címszó a továbbiakban leírja az örökös jobbágy jellemzőit: szabad költözési jog hiánya, szoros személyi függés a földesúrtól, a földesúr korlátozott tulajdonjoga jobbágyai felett (pl. eladományozhatja, ítélkezési joga van felette az úriszéken keresztül). Majd így folytatja: „Az örökös jobbágyság súlyos személyi és dologi alávetettségét sok parasztnak sikerült elkerülni; fogalma ezért nem azonos a második jobbágyság gazdasági-társadalmi rendszerével. Az örökös jobbágyságból kiemelkedtek a fegyverrel szolgáló hajdúk, a végvári vitézlő rend tagjai, a különféle liberek (szabadok), libertinusok (szabadosok), a taksás jobbágyok, sajátos zsellérállapotúak, extraneusok, nem beszélve a mezővárosok rosszabbodó, de mégis kedvezőbb helyzetű lakosairól. 1 A fejezet nem kívánja a téma historiográfiai elemzését adni, csupán csak azokat a jellemző műveket emeli ki, amelyek a tanulmány témája szempontjából relevánsaknak tekintendők. 2 Magyar történelmi fogalomtár. I—II. Szerk. Bán Péter. Bp. 1989. I. 222. 3 Uo. 82.