Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
A spanyol seregek utolsó nagy európai győzelme, az 1634. szeptember 6-i nördlingeni csata13 2 után Ferdinánd bíboros-infáns, IV Fülöp öccse a csata színhelyéről sikeresen megérkezett Brüsszelbe és átvette a spanyol németalföldi kormányzóságot.13 3 Ezzel a Spanyol Monarchia európai dominanciájának és az Ausztriai Ház két ága közötti együttműködés utolsó látványos évei következtek. A már a franciák elleni háborúra készülő Madrid 1634. október 31-én kötött titkos szerződést a császárral.13 4 Ebben II. Ferdinánd megígérte, hogy hadat üzen a franciák és a hollandok ellen. Az 1635. május 30-án a protestáns szász választófejedelemmel aláírt béke előkészületei miatt a császár ezt nem tette meg. IV Fülöp bécsi állandó és rendkívüli követe, Castaneda márki és Onate gróf ezután szerződés nélkül próbálták meg rábírni a katonai segítségnyújtásra Ferdinándot, akinek rendkívül intenzív pénzbeli segélyezése kezdődött. 1635-től valószínűleg több éven keresztül egymillió forint fölé növekedtek a bécsi spanyol követség éves hadi kiadásai. Egyrészt közvetlenül toboroztak a Birodalom és a Monarchia területén, a katonák spanyol zsoldban harcoltak tovább. Másrészt csapatok finanszírozását vették át a császári seregtől, azaz Spanyolország a toborzási költségeket fizette. Végül, közvetlen pénzbeli segélyezés is történt, szerződésben meghatározva, hogy mire lehet az összegeket felhasználni. Ezenkívül jelentős összegeket költöttek az 1636. évi frankfurti német-római királyválasztásra, a választófejedelmek támogatásának biztosítására. Több esetben éles ellentétek alakultak ki amiatt, mert a császár és tanácsosai (a spanyolok vádja szerint) az átutalt pénzek ellenében nem teljesítették azt, amit ígértek.13 5 Nem véletlen, hogy 1636 februárjában a Titkos Tanács egyik ülését a spanyol követ bécsi házában tartották.13 6 Feltárásra vár, milyen nagyságrendben kerültek Magyar Királyságbeli („horvát" és magyar13 7 ) könnyűlovas alakulatok spanyol pénzen a császári seregbe, azokat mely hadszíntereken vetették be és (a lengyelekkel, kozákokkal ugyanakkor (egy spanyol szó hibás értelmezéséből adódóan) téves a szerző azon megállapítása, miszerint Esterházy Miklós nádor a bécsi spanyol követ útján kérte volna a spanyol királyt, hogy szövetkezzen a császárral. Uo. 53.: 47. jegyz. 132 A svéd-protestáns sereggel szembenálló 33 ezer fős katolikus seregben 15 ezres volt a spanyol, 12 ezres a császári, 6 ezres a bajor haderő. William P Guthrie: Battles of the Thirty Years War. From White Mountain to Nordlingen, 1618-1635. Westport 2001. 259-280. Vö. még Bérenger, J.: Histoire i. m. 306, 783. és Elliott, J. H.: El conde-duque i. m. 534. Az európai történetírásban visszatérő vélemény, hogy miként 1620-ban, ismét a spanyol fegyverek ereje és a spanyol diplomácia mentette meg a német-római császárt a politikai „eljelentéktelenedéstől" és a (IV Fülöp által is szorgalmazott) prágai béke hosszabb távon birodalmi helyzetének stabilizálódását eredményezte. L. pl. Bérenger, J.: Histoire i. m. 306-307. 133 Ferdinánd bíboros-infáns haláláig, 1641-ig viselte a kormányzóságot. 134 A spanyol király és a császár közötti tárgyalásokra: Hildegard Ernst: Madrid und Wien 1632-37. Politik und Finanzen in den Beziehungen zwischen Philipp IV und Ferdinand II. Münster 1991.; Uő: Spanische Subsidien für den Kaiser 1632 bis 1642. In: Krieg und Politik 1618-1648 i. m. 299-302. 135 Ferdinándnak szüksége volt készpénzre, és tartózkodott attól, hogy lehűtse Olivares reményeit. Ernst, H.: Subsidien i. m. 301. 136 Ifj. Hiller /.: Határvonal i. m. 5. 137 „A korabeli források a toborzott könnyűlovas alakulatokat gyakran egyszerűen horvátoknak nevezték." Czigány 1.: Reform vagy kudarc i. m. 79, vö. még Ballagi Aladár: Wallenstein horvát karabélyosai 1623-1626. Bp. 1882. és Ernest Bauer: Hrvati u tridesetgodisnjem ratu. Zagreb 1941.
