Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
szolgálatába állította. Ezt a kapcsolatrendszert, a császársági „spanyol hálózatot" Madrid 1580-ig gondosan ápolta, utána sorvadni kezdett, de még a 17. században is erős maradt. Spanyolországnak egyrészt szüksége volt katonákra, akiket a különböző európai hadszíntereken bevethetett. Az észak-afrikai Penón de Vélez 1564. évi visszafoglalásakor a spanyol hajók a Birodalomból érkező katonákat is szállítottak, 1580-ban pedig tízezret vontak át Portugáliába, minden második katona Ferdinánd főherceg területéről érkezett. II. Fülöpnek az itáliai és németalföldi területei közötti összeköttetés biztosításához is szüksége volt a birodalmi fejedelmekkel való együttműködésre, segítségükkel egyben ellensúlyt építhetett fel Franciaországgal szemben, nevezetesen annak keleti határán. A „spanyol hálózat" központjai a bécsi spanyol követség, Brüsszel és Milánó voltak, és nemcsak osztrák főhercegek, választófejedelmek, birodalmi hercegek, császári tanácsosok és a spanyol király szolgálatába lépett tisztek tartoztak bele, de alkalmanként protestáns fejedelmek is, akiknek szolgálataikat általában Aranygyapjas Renddel, spanyol lovagrendekkel vagy szerződéses évdíjakkal jutalmazták. A kapcsolatrendszer fenntartásának legfontosabb eszközei spanyol részről a gyakori levélváltások, a spanyol követek látogatása, a keresztapaság vállalása, ajándékok adása és a rendszeresített évdíjak voltak. Ezek természetesen nem mindig választhatók el a rendes diplomáciai aktusoktól, vizsgálatuknak a Magyar Királyságra való kiterjesztése ugyanakkor azt mutatja, hogy magyar politikusok és egyházi főméltóságok, ha minden bizonnyal jelentős késéssel is (legkésőbb az 1600-1610-es évek fordulóján), de bekapcsolódtak a „spanyol hálózatba", és az annak fenntartására alkalmazott, az említett öt spanyol eszközt igénybe vették. Esterházy Miklós 1625. évi nádorrá választása előtt és után is rendszeresen kapott udvarias vagy aktuális politikai kérdéseket érintő leveleket a bécsi spanyol állandó követektől,12 1 és 1628-ban elnyerte az Aranygyapjas Rendet.122 Egyik fiának keresztelőjére a spanyol követet hívták meg keresztapának, a nádor egy drága gyémántékszert kapott.12 3 Pázmány Péter esztergomi érsekhez hasonlóan elődje, Forgách Ferenc is jogosulttá vált évdíjra, ám ő (Pázmánnyal ellentétben) egyetlen évben sem kapta meg azt. Amikor 1615-ben meghalt, testvére, Forgách Miklós szécsényi kapitány levelet írt Madridba, hogy ruház-121 Onate gróf és Castaneda márki hozzá intézett leveleit Marti Tibor adja ki: Datos sobre las relaciones entre la nobleza hispana y los estados húngaros en la época de la Guerra de los Treinta Anos. In: Nobleza hispana, nobleza cristiana: la Orden de San Juan. Coord. Manuel Rivero Rodriguez. Madrid 2009. (megjelenés alatt) 122 II. Fülöp 1596-ban egyezett bele, hogy Báthory Zsigmondot felvegyék az Aranygyapjas Rendbe. Niederkorn, J-P.: Lange Türkenkrieg i. m. 209. 123 A kifizetés a bécsi spanyol követség könyvelése szerint 1634 szeptemberében történt. HHStA, Staatenabt., Sp., Varia, Karton 7a, fol. 47r. („Descargo y Datta del dinero de su Magestad que yo, Baltasar Walderode he gastado en cosas de su real servicio por ordenes del Excelentísimo Senor Conde de Onate Embajador Extraordinario de su dicha Magestad en Alemania, desde el 20 del mes de Agosto 1634. hasta fin del ano de 1635." Uo: fol. 20r-49r.) Vö. Manfred Merkes: Belohnungen und Gunstbeweise in der spanischen Politik des 17. Jahrhunderts. In: Spiegel der Geschichte. Festgabe für Max Braubach zum 10. April 1964. Hrsg. Konrad Repgen - Stephan Skalweit. Münster 1964. 429-455.
