Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
zák át az évdíjat a szintén Ferenc nevet viselő, ugyancsak egyházi pályára lépett fiára (az elhunyt érsek unokaöccsére).12 4 A spanyol-osztrák kapcsolatok és azok magyar vonatkozásai a harmincéves háború idején A harmincéves háború történetének és a közép-európai spanyol érdekeknek a vizsgálata az egyik kulcsot szolgáltathatja a „spanyol rendszer" megértéséhez. Egyrészt segít állást foglalni abban a kérdésben, hogy II. Fülöp halála után 20-30 esztendővel milyen erős volt a Spanyol Monarchia. Másrészt, a III. Fülöp-kori több évtizedes békepolitika után Spanyolország V Károly uralkodása óta nem tapasztalt mértékben fordult a Német-római Császárság irányába, és voltjelen katonáival annak nemcsak nyugati, de déli és keleti területein is. Három döntő szakasz (1: az 1618. május 23-ai prágai defenesztrációtól az 1620. november 8-ai fehérhegyi csatáig és a háború összeurópaivá válásáig; 2: az 1634. szeptember 6-ai nördlingeni csatától Párizs 1635. május 19-ei hadba lépésén és a május 30-ai prágai béke megkötésén át Corbie 1636. augusztusi 15-i bevételéig; 3: a vesztfáliai béketárgyalások 1645 nyarától 1648 októberéig) vázlatos, a spanyol-osztrák viszonyra összpontosító politika- és hadtörténeti áttekintése, eddig nem említett részletek kiemelése és egyes magyar vonatkozások bemutatása jól szemlélteti ezt az irányváltást. A spanyol rendszert megrázta 1618 májusa.12 5 Madridban néhány hónappal korábban kezdtek el behatóan foglalkozni azzal, mi legyen a hollandokkal megkötött tizenkét éves, hamarosan lejáró béke sorsa. A prágai események hírét Madridban hitetlenkedve fogadták. A császár követe, Franz Christoph Khevenhüller azonnal katonai és anyagi segítséget kért. A spanyol külpolitika irányítását a megelőző hónapokban vette át a hazatérő Baltasar de Zúniga, Olivares gróf-herceg nagybátyja, aki 1608 és 1617 között volt spanyol követ a császári udvarban, így minden más spanyol politikusnál jobban ismerte a közép-európai politikai és erőviszonyokat. Az 1622-ben elhunyt Zúniga volt az, aki követsége idején a leghatározottabban érvelt amellett, hogy a spanyol királynak érdemes utódai számára megszereznie a cseh és a magyar koronát.126 A spanyol Államtanács és III. Fülöp spanyol király végül egy észak-afrikai hadjárat ellenében döntött a segítségnyújtás mellett. Onate bécsi állandó követ még korábban egy kisebb, az északkelet-itáliai Friuliban tartózkodó spanyol sereget a császár rendelkezésére bocsátott, hogy azzal a Ferdinánd főherceg meg-124 A vonatkozó spanyol irat (MOL Mikrofilmtár, 45227. tekercs, sine fol. [a 710. számú Estado-legajóból való simancasi- levéltári dokumentum másolata]), amelyen 1616. január 23-i az utolsó dátum, beszámol arról, hogy az érsek hivatalosan 1612-ben kapta meg az évdíjat, de egyetlen évben sem utalták ki neki a pénzt. Az ügyben (az irat tanúsága szerint) a pápai nuncius is közbenjárt, és minden bizonnyal Lerma hercege döntött. A kérést teljesítették, az érseknek járó évdíjat az eredeti összeg (3 ezer dukát) felével Forgách Miklós fiára ruházták át. 125 Az 1618 és 1620 közötti évekre: Brightwell, P.: Spanish Origins i. m.; Uő:: Spain and Bohemia: The Decision to Intervene, 1619. European Studies Review 12. (1982) 117-141.; Uő: Spain, Bohemia and Europe, 1619-1621. European Studies Review 12. (1982) 371-399. 126 Baltasar de Zúniga Onate grófot megelőzően volt állandó követ. Nézeteire az öröklés kérdésében: Sánchez, M. S.: A House Divided i. m. 889-892.
