Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
sabb kapcsolódási pontja, a spanyol vagy a Spanyol Monarchia területéről érkező zsoldoskatonák Kárpát-medencei jelenléte változatlanul megmaradt, annak intenzitását azonban egyelőre csak becsülni lehet.10 6 A fentiekben elmondottak ismeretében Spanyolországnak a Német-római Császársághoz, az osztrák testvérághoz és az Oszmán Birodalomhoz való viszonya határozta meg a spanyol-magyar kapcsolatokat. Bár az alapkutatások jelenlegi fázisában nem zárható ki, hogy az eddig ismert vonatkozásokat üj megvilágításba helyező források kerülnek elő, a közvetlen spanyol befolyás a Magyar Királyság ügyeiben a vizsgált időszakban valószínűleg három fő területen érvényesült. Egyrészt a török kérdésben (segélyek és katonák adása, a Mediterráneum és a Kárpát-medence hadszínterein zajló események közötti összefüggések, a két ág alkalmankénti egységes fellépési kísérletei), másrészt Madridnak és a bécsi spanyol követség diplomatáinak a Magyar Királyság politikusaihoz fűződő viszonyában. Valószínűleg ugyanilyen sűllyal bírtak a gazdasági jellegű kapcsolatok. Emellett említendők az egyéb (hadügyi és az itt nem tárgyalt eszme- és művelődéstörténeti, egyháztörténeti) vonatkozások, továbbá a spanyol-erdélyi kapcsolatok kérdése.10 7 Mindezek tényleges jelentőségét a következő időszak kutatási eredményei dönthetik majd el. A törökellenes háborúkhoz az osztrák Habsburgoknak adott rendszeres spanyol pénzbeli és katonai segélyek nem a közös uralkodóházhoz való tartozás tényéből és a spanyol ág javára eltolódó erőviszonyokból következtek. II. Fülöp az 1548. évi ún. burgundi szerződésben foglaltak értelmében, mint a (Németal-1551-1559. Cambridge 1988.; Michael J. Levin: A New World Order: The Spanish Campaign For Precedence In Early Modern Europe. Journal of Early Modern Europe 6. (2002) 233-264.; Friedrich Edelmayer: Los hermanos, las alianzas dinásticas y la sucesión imperial. In: Fernando I, 1503-1564. Socialización, vida privada y actividad pública de un Emperador del Renacimiento. Ed. Alfredo Alvar. Madrid 2004. 167-179. 106 Vö. Korpás Zoltán: Ami a magyarországi hadjárat után történt. Bernardo de Áldana és a spanyol zsoldosok sorsa 1552 után. Fons 12. (2005) 379-398. Korpás 1553-1554-re teszi azt az időpontot, amikor Áldana zsoldosai elhagyták a Magyar Királyság területét. (Uo. 392.) 1526 és 1556 között összesen kb. 10-12 ezer Spanyol Monarchia-beli katona harcolt Magyarországon. Korpás Z.: V Károly i. m. passim. A jelentős számban később is a Kárpát-medence területén harcoló, többek között vallon, itáliai, spanyol zsoldosok közül többet név szerint lehet ismerni, akik bécsi udvari karriert is befutottak. Diego de Azeves 1554-től kb. 1562-ig szolgált a Magyar Királyság és Erdély területén, akkor Mária királyné (1564-től német-római császárné) szolgálatába lépett, legkésőbb 1564-től pohárnoka volt. 1565-től szolgálataiért évdíjat igényelt II. Fülöptől. Strohmeyer A.: Briefwechsel i. m. 467.: 1. jegyz. Feltételezhető, hogy egyes családok akár több generáción keresztül is az a közép-európai Habsburg Monarchia területén, császári szolgálatban maradhattak. A Navarrából származó nemesi család egyik tagja, Rodrigo Barragan, Wasserburg grófja, császári tanácsos és kamarás 1635-ben részletesen beszámolt (apja szolgálatainak említése után) a császárnak tett, 45 éven át tartó szolgálatairól. 1595-ben ott volt Esztergom, egy évvel később Eger ostrománál, korábban Horvátországban és Komáromnál is harcolt, a 16. század utolsó éveiben ellenben már Spanyol Németalföldön szolgált. Levele a császárnak, dátum és hely nélkül: Österreichisches Staatsarchiv, Wien, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatenabteilungen, Spanien (a továbbiakban: HHStA, Staatenabt, Sp.), Hofkorrespondenz, Kart. 4, Map. 26, fol. 68r-69v. A megelőző és az azt követő fólión található 1635. december 24-i dátummal II. Ferdinándnak a spanyol királyhoz ez ügyben intézett ajánlólevelének a fogalmazványa (uo. 67r-67v, 70r.). 107 Jelen tanulmány az Erdélyi Fejedelemség és a Spanyol Monarchia közötti kapcsolatokat csak akkor tárgyalja, ha azok a Magyar Királyság és Spanyolország közötti kapcsolatok megértéséhez feltétlenül szükségesek.
