Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
Extremadura tartományokon) kívüli régióira kiterjedő vizsgálatok azt mutatják, hogy a 16. század végére az egy főre jutó spanyol (ebben az esetben a mai Spanyolország korabeli területére vonatkozó) bruttó „nemzeti" jövedelmet csak (a jelentős mértékben spanyol fennhatóság alatt álló) Itáliáé és Németalföldé előzte meg, és az már 1500-ban is igen magas szinten állt.9 3 A 16. századi spanyolországi gazdasági stagnálás vagy csekély növekedés után az 1590-es évektől komoly visszaesés következett be, ám ez a magas kiinduló szint és az egyes országok közötti legtöbbször kis mértékű gazdasági növekedési vagy csökkenési különbségek miatt csak késve jelentkezett valóban égető, a belső politikai fejlődésre és a külpolitikára is nagymértékben ható tényezőként. A 17. századi spanyol politikai elit tudatában volt a gazdasági és kereskedelmi hanyatlásnak és igen sok, kormányzati szintről kiinduló kísérlet történt a kedvezőtlen folyamatok visszafordítására, a bel- és a külgazdaságban egyaránt. Utóbbira példa a hollandok elleni gazdasági jellegű hadviselés, amely már a 16-17. század fordulóján megkezdődött. 1624-ben holland mintára kereskedelmi társaságot állítottak fel Sevillában (Almirantazgo), és a balti-tengeri kereskedelem feletti befolyás megszerzésére is lépések történtek a Német-római Császárságon keresztül. Ezek az intézkedések jelentős megterhelést jelentettek a hollandoknak, és elképzelhető, hogy a spanyol gazdasági hanyatlás 1621-ben, a tizenkét éves béke lejártával és a spanyol-holland háború fellángolását követően állt meg egy időre.9 4 A korabeli világválság korában9 5 számos tényező eredményezte azt, hogy a spanyol birodalom ereje 1640 után látványosan megrendült. Hollandia, majd Anglia rendkívül gyors gazdasági (és katonai, világkereskedelmi) felemelkedése, a Francia Királyság belső centralizációja, integrációja és megerősödése, hadsereglétszámának robbanásszerű emelkedése éppúgy hozzájárult ehhez, mint a spanyol rendszer gerincét jelentő Spanyol Út végleges meggyengülése, az anyaország lakosságának stagnálása,9 6 az 1630-as évek végétől a monarchia különböző területein kirobbanó felkelések9 7 és a nemesfém-szállítmányok szintén ekkor kezdődő látványos csökkenése, és ezen tényezőknek a gazdasági visszaesés-93 Carlos Aluarez-Nogal - Leandro Prados de la Escosura: The decline of Spain (1500-1850): conjectural estimates. European Review of Economic History 11. (2007) 319-366. 94 Israel, J. I.: The Dutch Republic i. m., különösen 86-95.; Miroslav Hroch: Wirtschaftliche und gesellschaftliche Voraussetzungen des Dreißigjährigen Krieges. (Einige Überlegungen zu einem offenen Problem) In: Krieg und Politik 1618-1648. i. m. 147-148.; Parker, G: Thirty Years' War i. m. 104. 95 A 17. század globális (szinte az összes lakott földrészre kiterjedő, az 1640-es évekre koncentrálódó, elsősorban Európában és Kínában dokumentálható, mindenekelőtt klimatikus tényezőkkel, végeredményben a Nap lecsökkent energia-kibocsátásával és vulkánkitörésekkel indokolt, demográfiai, politikai, hadügyi természetű) válságáról újabban 1. Parker, G. : Crisis and Catastrophe: The Global Crisis of the Seventeenth Centuiy Reconsidered. The American Historical Review 113. (2008) 1053-1079. Parker Le Roy Ladurie klímatörténész nyomán 17. század közepi „hiper-kisjégkorszakról" ír, amely valószínűleg hangsúlyosan érintette a Mediterráneum területét is. Uo. 1077. 9e A kivándorlás és az anyaországi muszlim eredetű keresztény lakosság (moriscos) kiűzése (1609-1614) is hozzájárult ahhoz, hogy Spanyolország lélekszáma alig, míg vetélytársaié nagymértékben nőtt a 17. században. 97 Portugáliában és Katalóniában 1640-ben, Andalúziában 1641-ben, majd az évtized végén, Valenciában és Aragóniában 1646-ban, Nápolyban és Szicíliában 1647-ben, Navarrában és Spanyol-Németalföldön 1648-ban, Murciában és Galíciában 1650-ben kezdődtek kisebb vagy nagyobb jelentőségű felkelések és zavargások.
