Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
sel való időbeli egybeesése.98 A bukást (a 16. század eleji felemelkedésnél is) látványosabbá tette, hogy Portugália elszakadásával, majd a Burgund Grófság elvesztésével és a spanyol örökösödési háború következtében Spanyolország egy évszázad alatt európai területeinek 40 százalékát elveszítette, miközben Franciaország területe jelentős mértékben megnőtt.9 9 A történetírásban újra és újra visszatérő jelenség a modern kori párhuzamok felállítására való törekvés, a kora újkori politika-, gazdaság- és hadtörténetben a 16-17. és a 20-21. századi államközi és az egész világra kiterjedő hatalmi viszonyoknak, a nagyhatalmak külpolitikájának és az azokra adott válaszoknak az elemzése, a gazdasági, demográfiai, katonai, technológiai fölényt adó tényezőknek a vizsgálata, és a sokszor a historiográfia tudományos módszereitől idegen eszközökkel élő kutatások eredményeinek értékelése. Az összehasonlítás egyik lehetséges eredménye, hogy a 16-17. századi keresztény Európában a Spanyol Monarchiának (gazdasági ereje, hadi kiadásainak nagysága, fejlett hadszervezete, nemesfémimportja és a lehetséges európai vetélytárs-régiók, Italia, Germania, Anglia és Németalföld megosztottsága, átmeneti gyengesége vagy kicsi mérete miatt) egyedül Franciaország lehetett esélyes kihívója a hegemóniáért folytatott küzdelemben - ha az Oszmán Birodalmat nem tekintjük európai hatalomnak (is). Hasonlóképpen, amennyiben az Egyesült Államok mai szuperhatalmi státusának az az alapja, hogy egy viszonylag nagy területi kiterjedés és egy viszonylag magas népességszám viszonylag erős politikai centralizációval és integrációval, kora (abszolút mértékben) egyik legnagyobb10 0 gazdaságával és kora legerősebb hadseregével és hadi infrastruktúrájával párosul, és ha ezeknek a tényezőknek négyszáz évvel korábban is döntő jelentőségük volt, akkor logikus a következtetés, hogy a keresztény Európa szuperhatalma V Károly halála után (elsősorban 1560 és 1640 között, Franciaország gyengeségének, Hollandia és Anglia erőgyűjtésének időszakában) mintegy 100 évig a Spanyol Monarchia volt. A felületesnek ható összehasonlítás elvégzését indokolja, hogy az angolszász történetírás (kimondatlanul, de 20. századi példákat rendszeresen használva) már kísérletet tett Spanyolország szuperhatalmi státusa külpolitikai vonatkozásainak összetett elemzésére.10 1 98 A spanyol dekadencia kezdőpontját és kifejlődését a korábban gondoknál későbbre tevők, vagy a korábbi álláspontot átgondolok vagy raegkérdőjelezők pl. Michel Devèze:,L'Espagne de Philippe IV (1621-1665) („Siècle d'or et de misère"). 1-2. Paris 1970. különösen 2. 545-556.; Henry Kamen: The Decline of Spain: A Historical Myth? Past and Present 81. (1978) 24-50. Vö. még Jan-Paul Niederkorn: Die europäischen Mächte und der „Lange Türkenkrieg" Kaiser Rudolfs II (1593-1606). (Archiv für österreichische Geschichte 135.) Wien 1993. 183-255,- a tizenöt éves háborút tárgyaló monográfia Spanyolországgal foglalkozó fejezete, benne az Ausztriai Ház két ága közötti kapcsolatokat is elemző historiográfiai kitekintésekkel: 183-186., 214-216. Immanuel Wallerstein, Fernand Braudel és Paul Kennedy véleményét röviden bemutatja Arno Strohmeyer az általa szerkesztett kötétben: Der Briefwechsel zwischen Ferdinand I., Maximilian II. und Adam von Dietrichstein 1563-1565. Wien-München 1997. 109-110. és 116. 99 Vö. Schilling, H.: Aufbruch und Krise i. m. 460. 100 Az Egyesült Allamok bruttó nemzeti összterméke az Európai Unióénál mintegy harminc százalékkal alacsonyabb (2008.) 101 Geoffrey Parker a The Grand Strategy of Philipp II. (New Haven-London 1998.) című könyve egyes oldalain a 20. századi diktátorokkal hasonlította össze II. Fülöpöt. Az 1560-as években mu-
