Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
A Spanyolország hegemóniáját fel sem tételezők, illetve a „látványos külpolitikát"8 8 folytató állam tényleges dominanciáját tagadók a világbirodalom nagyságán, frontvonalainak nagy számán túl elsősorban a pénzügyi nehézségeket, az eladósodást és a gyakori államcsődöket (1557, 1560, 1575, 1596, 1607, 1627, 1647), a kegyencrendszert és az uralkodók tehetségtelenségét, valamint a gazdasági hanyatlást említik. Az újabb kutatásokból arra lehet következtetni, hogy az utóbbi érvek jelentős részben megalapozatlanok. II. Fülöp korában Madrid tudatosan és fenntarthatóan kezelte adósságait. A 16. század második felében a spanyol állam költségvetésének elsődleges egyenlege mindvégig pozitív maradt, és az adósságszint emelkedésére annak további növelésével válaszolt. Az utolsó államcsődöt leszámítva nem intézményi-strukturális okok, hanem a Spanyolországot hirtelen ért külpolitikai sokkok és támadások miatt döntött úgy Madrid (valószínűleg hitelezőivel egyetértésben, illetve az anyaországi adóemelés kikényszerítése miatt), hogy átütemezi adósságait. II. Fülöp a szoros koalícióba szerveződött bankárokkal hosszú távú együttműködést alakított ki, és a Spanyol Monarchia költségvetési tervezése II. Fülöp uralkodása idején feszesebb volt, mint Nagy-Britanniáé a 18. század első felében.8 9 Az államcsődök és az eladósodás elleni védekezés formáinak összehasonlítása után nehéz megállapítani, hogy nagyobbak voltak-e ekkor a spanyol király pénzügyi nehézségei, mint Párizséi, a szász választófejedeleméi vagy a bécsi udvaréi a 16. század utolsó évtizedeiben és a 17. század első felében.9 0 Az Angliában, Franciaországban, Itáliában, a Német-római Birodalomban, a Spanyol Monarchiában és máshol kialakult kegyencrendszerek között csekély különbség fedezhető fel.9 1 Az uralkodói képességek vizsgálatát az európai validók intenzív politikai és államigazgatási tevékenysége teszi csekély fontosságúvá, ám azokat a levéltári és egyéb források szűkössége is megnehezíti. Ismert, hogy IV Fülöp és XIII. Lajos kegyencei, Olivares gróf-herceg és Richelieu bíboros szellemi teljesítményben, stratégiaalkotásban és a politikai képességek terén egyenrangúak voltak. A kasztíliai mezőgazdaság és a Pireneusi-félsziget gazdasága valóban hanyatlott a 17. században, de (csak az egy főre jutó gazdasági kibocsátás mutatószámát tekintve) nem jobban, mint Észak- és Közép-Itália területeié vagy Lengyelországé.9 2 A gazdaság minden szektorára és a félszigetnek a kasztíliai területeken (így a különösen erős hanyatlást mutató mai O- és Új-Kasztília, illetve 88 Anderle A.: Spanyolország története i. m. 76. Hy Drelichman, M. - Voth, H-J.: The Sustainable Debts i. m.; Uők: Lending to the Borrower from Hell: Debt and Default in the Age of Philip II, 1556-1598. Working Paper at the University of Columbia, Canada 2008.L. 63. jegyz. (Utolsó megtekintés: 2009. augusztus 25.) 90 Richard Bonney. The King's Debts: Finance and Politics in France 1589-1661. Oxford 1981. Benne az 1598., 1648. és 1661. évi francia államcsődök elemzésével. Vö. még Rauscher, P.: Reiche Fürsten i. m. 91 I. A. A. Thompson: The Institutional Background to the Rise of the Minister-Favourite. In: The World of the Favourite. Ed. J. H. Elliott - L[aurence] W B. Brockliss. New Haven-London 1999. 13-25., ill. uo. Elliott bevezetője: 1-10. 92 Malanima, P.: A Declining Economy i. m.; Van Zanden, J. L.: The Long Road i. m. 3. sz. táblázat.
