Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
nére, hogy a spanyol rendszer széttöredezettsége, területeinek széttagoltsága és a közöttük lévő nagy távolságok könnyen támadhatóvá tették. Egyetlen másik korabeli állam sem volt képes ilyen mértékben beavatkozni más államok belügyeibe és a maga képére formálnia más államok belpolitikai viszonyait. Madrid befolyása nemcsak a bécsi Habsburg-udvarban és a birodalmi gyűléseken volt nagyságrendekkel nagyobb, mint a császáré és a birodalmi rendeké a hispán fővárosban, de Rómában és Párizsban is döntő szava volt politikai kérdésekben. A francia vallásháborúkba való fülöpi beavatkozásokkal, majd a franciaországi lázadások folyamatos támogatásával az 1630-as évekig nem állítható szembe eredményes francia akció Spanyolország belső meggyengítésére.82 Nápolyi, szicíliai, lombardiai területei és hadiflottája miatt a spanyol dominancia Itáliában különösen erős volt, azt szövetségesei és kliensállamai (Genova, Parma, Modena) is támogatták és erősítették. A szárazföldi spanyol seregek a harmincéves háború végéig őrizték évszázados veretlenségük mítoszát. A statisztikai mutatókat és a korabeli politikatörténetet tekintve nehéz válaszolni arra a kérdésre, melyik spanyol uralkodó birodalma volt erősebb a 16-17. században: II. és III. Fülöp jóval nagyobb területeket irányított és jóval nagyobb bevételek felett rendelkezett, mint V Károly császár,83 ellenben nem birtokolták a német-római császári címet, és időközben Hollandia függetlenné vált, majd Angliával együtt jelentősen megerősödött. V Károly zsoldosai 1527-ben Rómát dúlták fel (Sacco di Roma), II. Fülöpéi az 1590-es évek elején Párizst tették „spanyolok, vallonok és nápolyiak fellegvárává".84 III. Fülöp katonáinak ezrei 1620-ban Prágában és környékén fosztogattak és végeztek mészárlást.85 A modern kori történetírásban gyakran idézett mondatot („Isten spanyol és a mi nemzetünk mellett áll ezekben a napokban."8 6 ) azonban IV Fülöp államminisztere, Olivares gróf-herceg írta le az Ausztriai Ház 1625. évi „csodaévében".87 megelőzte a korát a magyar irodalomból 1. még : Czigány István : Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe 1600-1700. Bp. 2004. 35-37. és Parker, G.: Thirty Years' War i. m. 204. 82 A 16. század második felére 1. Histoire de la France i. m., különösen 86. A 17. század első felére 1. Elliott, J. H.: El conde-duque i. m. A bécsi spanyol pártra vö. iß. Hiller István: Pázmány Péter és a Habsburg-diplomácia. In: Pázmány Péter és kora. Szerk., Hargittay Emil. Bp. 1998. 141-147. 83 Ez adódott az amerikai földrész teljes meghódításából, a Portugál Királyságnak és gyarmatainak Spanyolországhoz csatolásából, a nemesfémimportnak az 1560-as évektől kezdődő meredek emelkedéséből és új adófajták kivetéséből. 84 A La Satyre Ménippée de la vertu du Catholicon d'Espagne, 1594-ben megjelent katolikus- és spanyolellenes francia röpiratot idézi: Histoire de la France i. m. 86. Az 1580-1590-es évek fordulóján a francia vallásháborúk egy szakaszában több évre spanyol helyőrség települt Párizsba. 85 Nevezetesen a fehérhegyi csata után. Julius Krebs: Die Schlacht am Weissen Berge bei Prag (8 November 1620) im Zusammenhänge der kriegerischen Ereignisse. Breslau 1879. 129.; Olivier Chaline: La bataille de la Montagne Blanche (8 novembre 1620). Un mystique chez les guerriers. Paris 2000. 191-213. 86 Gaspar de Guzmán, Olivares grófja és 1624/25-től Sanlúcar la Mayor hercege (Olivares gróf-herceg, 1622 és 1643 között IV Fülöp államminisztere) Gondomar grófnak, londoni spanyol követnek. H. n., 1625. július 3. Idézi: Elliott, J. H.: El conde-duque i. m. 275. 87 „Annus mirabilis", hiszen az az esztendő többek között a németalföldi Breda sikeres ostromának, a brazíliai Bahía hollandoktól való visszahódításának, az angolok sikertelen cádizi támadásának, valamint Franciaország és Savoya sikertelen genovai támadásának éve volt.
