Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
Habsburgok javára a fehérhegyi csatát".24 Ám ez sem lett volna elég, ha Spanyolország, amely évek óta készült a hollandokkal kötött 12 éves béke (1609-1621) utáni háborúra és a Spanyol Út megerősítésére, valamint (a részvételét a spanyol beavatkozáshoz kötő) Bajorország katonái nem árasztják el Pfalzi Frigyes országának, a Palatinátusnak mindkét felét.2 5 A magyar történelem szempontjából sem mellékes, hogy igaz-e a megállapítás: a cseh felkelés során az osztrák Habsburgoknak nyújtott spanyol diplomáciai, katonai és pénzügyi segítség (1619 júliusáig 3,4 millió birodalmi tallér, 1621 márciusáig mintegy 40.000 spanyol katona) nélkül II. Ferdinánd „mindent elveszített volna"? [kiemelés tőlem - M. T.]26 Kevés egyetértés van abban, hogy miként viszonyult Madrid korabeli hatalmához az egyes államok politikai elitje és közvéleménye. Míg magyarországi történeti források olyan események bemutatásakor is hallgatnak Spanyolországról, amikor a „Katolikus Király"2 7 szerepe köztudott volt,2 8 addig egy napjainkban elismert angol történész tényként kezeli, hogy Madridból még a 17. század elején is úgy tekintettek a bécsi ágra, mint a szegény rokonra, akit megkell védeni az őt körülvevő ellenséges környezetben.2 9 Azt az állítást, hogy a korabeli külső megfigyelő „egy beteg óriás vergődésének láthatta a spanyol állam és társadalom kínlódásait a 17. században",3 0 nehézséget okoz összhangba hozni azzal, amely amellett érvel, hogy Németországban talán sohasem féltek úgy Spanyolország európai dominanciájától és az V Károly-féle monarchia universalis újraélesztési kísérletétől, mint az 1620-as években.31 A fentieket figyelembe véve nem véletlen, hogy az egyes nemzeti történetírásokban több esetben gyökeresen változott a Spanyol Monarchia európai szerepének megítélése.3 2 24 Mindkétszer Antonio Domínguez Ortiz spanyol történészt idézi: Karl Friedrich Rudolf: Tierras europeas de los Austrias. Monarquía Hispánica y Monarquía Habsbűrgica. In: Teatro y fiesta del Siglo de Oro en tierras europeas de los Austrias. Com. José Maria Diez Borque. Madrid 2003. 21. 25 Parker, G.: Thirty Years' War i. m. 50-59.; Dieter Albrecht: Maximilian I. von Bayern, 1573-1651. München 1998. 511. 26 Olivier Choline: Der Böhmische Krieg 1618-1620. In: Und keine Schlacht bei Marathon. Große Ereignisse und Mythen der europäischen Geschichte. Hg. Wolfgang Krieger. Stuttgart 2005. 181. 27 A korban a „katolikus király" jelző a spanyol uralkodót, a „legkeresztényibb király" a franciát illette. 28 Az 1634. szeptember 6-ai nördlingeni csatában az egyesült spanyol, császári és bajor seregek győzték le a svéd-protestáns csapatokat, a katolikus oldalon a spanyol sereg volt a legnagyobb. Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek szeptember 11-ei, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez írt levelében csak a császári csapatokat vezető Ferdinánd magyar királyról, a leendő III. Ferdinánd császárról (1637-1657) tesz említést. Történelmi Tár (1881) 663. 29 J. H. Elliott: El conde-duque de Olivares. El politico en una época de decadencia. Barcelona 2004. (Az angol nyelvű eredeti 1986-ban jelent meg.) 82. 30 Anderle A.: Spanyolország története i. m. 81. 31 Peer Schmidt: Spanische Universalmonarchie oder „teutsche Libertet". Das spanische Imperium in der propaganda des Dreißigjährigen Krieges. Stuttgart 2001. passim.; John M. Headley: Tommaso Campanella and the Transformation of the World. Princeton 1997. 198. 32 Ilyen a történetében számos párhuzamosságot mutató Belgium és Magyarország historiográfiája is. L. Joseph Cuvelier és Alfred van der Essen bevezetőit a belga-spanyol kapcsolatokat vizsgáló két alapmunkában. Correspondance de la Cour d'Espagne sur les affaires des Pays-Bas au XVIIe siècle. 1-6. Ree. Henri Lonchay - Joseph Cuvelier - Joseph Lefèvre. Bruxelles 1923-1937. (a továbbiakban: Correspondance) 2. X-XIV; Alfred van der Essen: Le cardinal-infant et la politique européenne
