Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
háború (1618-1648) utolsó szakaszának sikerei5 pedig XIII. Lajos francia királydó 10-1643) kegyencének régi álmát valósították meg azzal, hogy végleg meggyengült a Spanyol Monarchia két stratégiai fontosságú területe: nevezetesen a Milánói Hercegség és Spanyol Németalföld (és ezzel az ejército de Flajides, a spanyol németalföldi hadsereg) közötti összeköttetés, ismertebb nevén a Spanyol Ut, tágabb értelemben pedig a Franciaországot északról, keletről és délről körülvevő (a Burgund Grófságot, a Rajna-menti spanyol kliensállamokat és az elő-ausztriai területeket is magában foglaló) spanyol gyöngyfüzér.6 Richelieu szavainak látszólagos egyértelműsége (a spanyol-francia rivalizálás és ennek a Német-római Császárságot, Bécset és közvetve a Magyar Királyságot érintő vonatkozásai) ellenére számottevő nehézségekbe ütközik a francia politikai elit egy meghatározó része által a háború idején képviselt Habsburg-ellenes külpolitikai koncepció7 és az idézett mondatok pontos értelmezése. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt évszázadban az európai historiográfiában jelentős nézetkülönbség alakult ki abban a kérdésben, hogy a 17. század első felében kit tekintett Franciaország legfőbb európai ellenfelének. Historiográfiai frontvonalak A nyugat-európai és a spanyol történetírás fő áramlatai amellett érveltek, hogy Richelieu Spanyolország ellen harcolt, a német-római császár elleni harc politikájában mindvégig másodlagos volt.8 Ez az álláspont elválaszthatatlan azoktól a nézetektől, amelyek szerint ez nem elsősorban a két nagyhatalom területeinek szomszédos elhelyezkedéséből következett, hanem abból a tényből, hogy a Spanyol Monarchia hegemóniája a keresztény Európában egészen a harmincéves háború végéig vagy még tovább tartott.9 A spanyol Habsburgok hatalmának megítélésére példa, hogy olyan összefoglaló Európa- és Habsburg Birorú kitörésében. A kérdést tárgyaló korabeli iratok közül többek között két spanyol államtanácsi jegyzőkönyv olvasható a Magyar Országos Levéltár Mikrofilmtárában (a továbbiakban: MOL Mikrofilmtár), 45227. tekercs. 5 Geoffrey Parker: The Thirty Years' War. New York 1988. 171-172. 6 A Spanyol Út történetére és az alternatív útvonalakra 1. Geoffrey Parker: The Army of Flanders and the Spanish Road, 1567-1659. Cambridge 1972. 7 Vö. Hermann Weber: Vom verdeckten zum offenen Krieg. Richelieus Kriegsgründe und Kriegsziele 1634/35. In: Krieg und Politik 1618-1648. Europäische Probleme und Perspektiven. Hrsg. Konrad Repgen. München 1988. 203-217. Az ellenzékre 1. Jean-Marie Constant: Die französischen Dévots und der Frieden mit Spanien. Die Opposition gegen Richelieu 1628-1643. In: Frieden und Krieg in der Frühen Neuzeit. Die europäische Staatenordnung und die außereuropäische Welt. Hrsg. Ronald G. Asch - Wulf Eckart Voß - Martin Wrede. München 2001. 193-206. 8 Manuel Fraga Iribarne: Don Diego Saavedra Fajardo y la diplomacia de su época. Madrid 19982. 78-79.; David Parrott: The Causes of the Franco-Spanish War of 1635-59. In: The Origins of War in Early Modern Europe. Ed. Jeremy Black. Edinburgh 1987. 72-111.; Jean Bérenger: Histoire de l'Empire des Habsbourg 1273-1918. Paris 1990. 309.; Charles W Ingrao: The Habsburg Monarchy 1618-1815. Cambridge 1994. 47. 9 Hauser és Israel az 1648. évi vesztfáliai békeszerződések utánra, Elliott és egy Németország-történet az 1640-es évekre teszi a spanyol hegemónia végét. Henri Hauser: La prépondérance espagnole (1559-1660). Paris 1933.; Jonathan Ifrvine] Israel: Conflicts of Empires. Spain, the Low Countries and the Struggle for World Supremacy 1585-1713. London 1997. 105.; Jfohn] Hfuxtable] Elliott: A Question of Reputation? Spanish Foreign Policy in the Seventeenth Century. The Journal of Modern History 55. (1983) 477.; Heinz Schilling: Aufbruch und Krise. Deutschland 1517-1648. Berlin 1994. 447, 460.
