Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023

dalom-történetek is születtek, amelyekből a szerzők egyszerűen kihagyták az osztrák ágat, vagy csak érintőlegesen tárgyalták azt.1

0 Más szerzők, közöttük a magyar történészek egy része a magyar történelem európai történeti beágyazottságának, Bécs korabeli külkapcsolatainak vagy a kontinens történetének bemutatásakor a Habsburg-dinasztia egészét, egyes esetekben az osztrák ágat tették meg a francia állammal (vagy más államokkal) az európai hegemóniáért versengő hatalomnak, és ebben a küzdelemben a spanyol királyt a német-római császár egyik legfontosabb szövetségesének tekintették.1

1

Az uralkodóház és a Pireneusi-félsziget történetének bemutatásakor gyakran alkalmazott historiográfiai eszközzé vált, hogy míg a spanyol ágból II. Fülöp spanyol király (1556-1598) uralkodásának külön fejezetet szenteltek, addig III. Fülöpnek (1598-1621) és IV Fülöpnek (1621-1665) gyakran csak néhány oldalt vagy bekezdést. A német-római császárok viszont annál nagyobb figyelmet kaptak, és rajtuk kívül jobbára II. Károly spanyol uralkodó (1665-1700) keltette fel, a spanyol örökösödési háború (1701-1714) kirobbanása miatt érthető okokból, a történészek érdeklődését.12 Az a kérdés, hogy milyen erős volt Spanyolország az V Károly német-római császár (1519-1556) halála utáni évszázadban, és milyen mértékben érvényesült hatalmi befolyása a kontinensen, történetírói pengeváltásokhoz vezetett a 20. században. A kora újkori Spanyolország történetének egyik kutatója, aki később annak egyik legkiválóbb ismerőjévé vált, egy francia világtörténetről1

3

írt recenziójában a valós hatalmi erőviszonyokat elfedő „blöffnek" tartotta a II. Fülöp uralkodása utolsó szakaszában, sőt a 17. század nagyobb részében is tartó dominanciát,14

egy magyar szerzőpáros pedig „régimódi diplomácia-történészeknek" nevezte azokat, akik az utóbbi nézeteket támogatják.1

5

A harmincéves háború korábbi, elsősorban Németország-, illetve Franciaország-központú bemutatásai után az elmúlt fél évszázadban az angolszász historiográfia és német történészek a Spanyol Monarchia európai vezető szerepéből, többek között a nyolcvanéves spanyol-holland háború (1568-1648) hatásaiból kísérelték meg levezetni a politika- és hadtörténeti eseményeket, részleges sikerrel, újabb vitákra adva alkalmat.1

6 10

H[elmutJ G[eorg] Koenigsberger: The Habsburgs and Europe, 1516-1660. Ithaca-London 1971.; H. G. Koenigsberger - George L. Mossè - H. G. Bowler. Europe in the Sixteenth Century. London-New York, 19962. 11

Erdély története három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. Bp. 1986. 2. 659.; Ágoston Gábor -Oborni Teréz: A tizenhetedik század története. Bp. 2000. 51. 12

Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség. Bp. 1978.; Bérenger, J.\ Histoire i. m.; Anderle Ádám: Spanyolország története. H. n. 1999. 13 Hauser, H.: La prépondérance espagnole i. m. ' 14

Roger B[igelow] Merriman kritikáját 1. The American Historical Review 40. (1934) 116-118., főként 117. 15

Gonda I. - Niederhauser E.: A Habsburgok i. m. 52. A szerzők ezt a véleményüket valószínűleg Marczali Henrikre és társaira is értették. L. Nagy Képes Világtörténet. I-XII. Szerk. Marczali Henrik. Bp. 1898-1905., melynek VIII. kötéte (Az ellenreformatio kora) első fejezete (II. Fülöp uralkodásától a harmincéves háború kezdetéig) „A spanyol hegemónia kora" címet kapta. 16 Israel, J. /.: The Dutch Republic and the Hispanic World, 1606-1661. Oxford 1982.; Koenigsberger, H. G. erről írt recenziója: The English Historical Review 99. (1984) 118-120.; Eberhard Straub: Pax et Imperium. Spaniens Kampf um seine Friedensordnung in Europa zwischen 1617 und 1635. Pader-