Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Molnár András: Viam meam persequor. Batthyány Lajos gróf útja a miniszterelnökségig (1807-1848) (Ism. Erdődy Gábor) III/789

Molnár András VIAM MEAM PERSEQUOR Batthyány Lajos gróf útja a miniszterelnökségig (1807-1848) Politikai életrajz (1807-1848). Beszédek, levelek, írások (1824-1848) Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 774 o. Molnár András könyve mintegy másfél évtized kutatómunkájának eredményeit foglalja össze 1996-ban kiadott monográfiájának (Batthyány Lajos a reformkorban, Zala Megyei Levéltár) jelentős új források bevonásával, illetve az azóta megjelent szakirodalom eredményeinek beépítésével történő átdolgozásával. A kötet két önálló részből áll. Az első (politikai életrajz) Batthyány Lajos gróf politikusi pályáját mutatja be a kezdetektől miniszterelnökké történt kinevezéséig, a második (forrásgyűjtemény) az ellenzéki politikus valamennyi ismert reformkori beszédét, levelét és írását teszi közzé. Bevezetőjében a szerző rendkívül alapos historiográfiai áttekintést nyújt a Batthyány reformkori működésével foglalkozó történeti munkákról. A kritikus értékelés arról győzi meg az olvasót, hogy Molnár a rendelkezésre álló teljes szakirodalom áttekintő ismerete birtokában van, azt magabiztosan kezeli, és megfelelő rálátással használja értékeit. Az elemzés egyben érzékelteti, hogy az érdeklődő egy olyan, minden szempontból érett (beérett) szerző kiforrott munkáját veheti kezébe, aki nem csupán a szakirodalom eredményeinek teljes értékű felhasználására képes, hanem magas mércét állítva maga elé eddigi munkássága alapján megalapozottan tűzte ki céljául azok meghaladását is. A jelzett törekvés jegyében korábban előforduló pontatlanságok korrekciójával, hiányzó adatok beépítésével, valamint a jelenlegi ismeretek alapján egyelőre még megválaszolatlanul maradt kérdések megjelölésével, a korábban megjelent feldolgozásokhoz viszonyítva jelentős mértékben kiszélesített forrásbázis korrekt felhasználásával alkotja meg a reformkori Batthyány minden eddiginél teljesebb és hitelesebb alakját. A reformkori ellenzéki politikus működését széles kontextusba ágyazva Molnár gyakran és bőségesen idéz a kortársak naplóiból, leveleiből, a német nyelvű újságokból, illetve a rendőri titkos jelentésekből. A kronologikus rendet követő elbeszélés keretei között haladva ragadja meg az események Batthyány pályájának alakulását befolyásoló csomó-, illetve fordulópontjait, s mindenekelőtt a politikustársaihoz fűződő viszonyának, a vizsgált kapcsolatok hullámzásának ábrázolásával érzékelteti a történelmi folyamat sajátos lüktetését. A politikus portréját a privát szférában (magánélet, társasági és családi közeg) elhelyezve életszerűen mutatja be a gróf robbanékony és heves természetét, miközben bőségesen utal azokra a mozzanatokra is, amelyek egyértelműen azt bizonyítják: szenvedélyes, s olykor túlfűtött személyiségét Batthyány képes volt a pragmatikusan cselekvő fegyelmezett felelős politikus követelményeinek alárendelni. Emlékeztet a monográfia írója ugyanakkor arra is, hogy hideg viselkedése és arisztokratikus mentalitása következtében őszinte baráti kapcsolatokat (Teleki László gróf kivételével) Batthyány nem alakított ki, s mindössze Deák Ferenc tekintélyét ismerte, illetve fogadta el. Külön említést érdemel Molnár András egyszerű és könnyen érthető előadásmódra törekvő letisztult és gördülékeny stílusa, amely racionális érvek és tények felsorakoztatásával győzi meg olvasóit, tudatosan kerülve a szavak öncélú játékát, jelzők indokolatlan használatát. A felkészülés éveit (1807-1839) áttekintve Molnár részletesen foglalkozik a családi örökséggel (mindenekelőtt Batthyánynak anyjához fűződő konfliktusos viszonyával), a gróf 1833-1839 között lebonyolított külföldi utazásaival, önképzésének sajátosságaival, és birtokainak korszerűsítésére irányuló törekvéseivel. Gondosan illeszti össze az ellenzéki vezér szerepének betöltésére való tudatos, a kortársak előtt „észrevétlen" felkészülésének elemeit, mindenekelőtt három mozzanatot emelve ki korai pályája alakulásának folyamatából. Behatóan elemzi Batthyánynak — az általa személyesen 1831-ben megismert — Széchenyi Istvánhoz fűződő, kezdetektől ellentmondásosan alakuló kapcsolatát, Zichy Antónia grófnővel 1834-ben kötött házasságának politikusi pályáját meghatározó módon befolyásoló, ambícióit és elhivatottság-tudatát felerősítő következményeit, és „döntő lökésként" ható élménynek nevezi a gróf kormány-ellenes eltökéltségének felerősödése szempontjából Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos törvénytelen letartóztatását, illetve perbefogását.