Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - The Development of Literate Mentalities in East Central Europe. (Ism. Bagi Dániel) II/511

a birtokot visszaadni, a tulajdonosok, miután a megszámolt és lepecsételt pénzösszeget a pannonhalmi konventnél vagy más hiteleshelynél letétbe helyezték, beiktathatják magukat a zálogbirtok és hasznai teljes tulajdonába (250.). A zselicszentjakabi apátság őr szerzetese a maga és a konvent nevében a monostor apátja és kegyurai jelenlétében 1382-ben Pannonhalmán eltiltotta az apátot a monostor birtokainak elidegenítésétől, a kegyurakat pedig birtokbavételétől (274.). Egy 1360-ban kiadott oklevél szerint Győrben két napi piac volt, az egyiket a várban, a másikat pedig azon kívül tartották (115.). 1376-ban egy súlyos testi fogyatékos férfi származását, anyjának személyét állapították meg (240.). Fogott bírák döntése nyomán 1354-ben Péter bakonybéli apát a jól ismert római jogi tételt (iustum sit unicuique reddere, quod suurn est) idézve adta vissza a vitatott szőlőt perbeli ellenfelének (203.). 1366-ban András hántai prépost külföldi tanulmányait (145.), 1393-ban pedig Jakab pannonhalmi alperjel teológiából szerzett egyetemi fokozatát említik (313.). Számos kiadványban szó esik a felbontott zárt oklevél pecsétfővel (capite sigilli) történő újbóli lezárásáról. Az átírt oklevelek közül II. András 1212-ben kelt kiadványára (217.) utalunk, amelynek szövegét csak tartalmi kivonatban közölte Szentpétery Imre Kritikai jegyzéke (278. sz.). Az oklevéltárat helynévmutató zárja. Dreska Gábor azt tervezi, hogy a sorozatot analitikus mutatóval fejezi be, amelyben a teljes forrásanyagot feldolgozza. De nagyon helyesen úgy gondolta, hogy addig is az egyes kötetek végén helynévmutatóval segíti a kutatást. A kötet helynévmutatója azonban nem tekinthető kifogástalannak. Bár azt ígéri, hogy minden olyan helynevet tartalmaz, amely közvetlenül földrajzi objektumhoz, személyhez vagy intézményhez köthető, mégsem tesz eleget vállalásának. A kisebb jelentőségű földrajzi neveket hiába keressük benne. Többek között Abnavölgye (88.), Aranyerdő (164.), Búzahatára (187.), Csókamái (188.), Erdősokoró (93.), Ezlenmegy (119, 121, 125, 126.), Fenes (187.), Hatosmalom (164.), a pápóci Hosstath-utca-Hofstath-utca (164, 305.), Ivánkafölde (29.), Kecskéshida (239.), Malomszurdok (239.), Patak (145.), Pelehalma (239.), Ravaszlyuk (145.), Sámson-hegy (256.), Szentmiklósfölde (292.), Szentmargitasszonyfölde (292.), Telek (177.), Tés-hegy (177.), Úrréte (164.), Varjúvár (239.) nincsen benne. De nem találjuk meg a Garai Miklós nádort helyettesítő személy származáshelyére mutató Nyssa (275.) földrajzi nevet sem. A helynevek másik csoportja, mint például Balaton (157.), Bodonytelek (195-199.), Malomsok (171.) ugyan szerepel a mutatóban, de nem minden előfordulással. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a szerző nem azonosítja a helyneveket, azaz nem közli megyebeli hovatartozásukat, és nem választja szét az azonos nevű, de különböző településeket. A Kajár, a Kőröshegy (nem két rövid ö-vel írandó) vagy a Somló—Somlyó címszó mindegyike két objektumot jelöl. Hozzájuk hasonlóan a Kesző—Keszi, valamint a Csatár földrajzi nevek is összevontan szerepelnek. Nem követendő példa, hogy a mutató a több oldal terjedelmű oklevelekben többször szereplő helynevek esetében csak az első előfordulás lapszámait adja meg. A pannonhalmi oklevéltár első kötetével középkorkutatásunk értékes, nemzetközileg is hasznosítható forráskiadvánnyal gyarapodott. A szokásosnál bővebben foglalkoztunk vele, hogy a fenti észrevételek mérlegelhetők legyenek a sorozat további köteteinek előkészítésénél. Várjuk a folytatást, a több mint hatszáz középkori hiteleshelyi oklevél és a számos koraújkori kiadvány közzétételét, és reméljük a nagy vállalkozás minél előbbi befejezését. Solymosi László THE DEVELOPMENT OF LITERATE MENTALITIES IN EAST CENTRAL EUROPE Ed. by Anna Adamska and Marco Mostert. (Utrecht Studies in Medieval Literacy) Brepols, Turnhout, 2004. 546 o. A jelen recenzió tárgyát képző könyv kettős feladatra vállalkozott. Szerkesztői és kiadói, Anna Adamska és Marco Mostert (mindketten az Utrechti Egyetem tanárai) átfogó képet kívántak adni a középkori kelet-közép-európai írásbeliség néhány fontosabb szempontjáról. Mindezt azonban nem elsősorban csak a térségben keletkezett források sorba és rendbe szedésével kívánták elérni, hanem — bár a recenzensnek kétségei vannak, hogy a fordítás ebben az esetben találó-e — a középkori „írásbeliségbeli mentalitások" (literate mentalities) szempontjából közeledtek a könyv fő mondanivalójához. A tekintélyes méretű tanulmánykötet a kiadók előszavával, illetve bevezető tanulmányával kezdődik. Itt esik szó a literacy fogalmának megmagyarázásáról, illetve a fogalom a kutatásban való jelentésváltozásairól. A literacy elsősorban az írás-olvasáshoz való készséget jelenti, ám, ha