Századok – 2008

KISEBB CIKKEK - Soós László: A szőlészeti és borászati népies szakkifejezések Tokaj-hegyalján és az Alföldön (1936) VI/1537

M. kir. szőlészeti és borászati felügyelőség Nyíregyháza. Tárgy: népies megnevezések a bortermelőknél. A tokaj-hegyaljai gazda szőlőt telepít, a kecskeméti szőlőt ültet, a Szolnok megyei községekben a szőlőt örökítik, a nyírségi gazdák a szőlőt rakják. Tokajhegyalján régen kacorral metszették a szőlőtőkét, a Tiszazugban / Szolnok vármegye, tiszai alsó járás / kaszakéssel, melyet manapság is látni még. Tokajhegyalján a nép nyelve szerint is vagy kopaszra metszik a szőlőtőkét, vagy rövid csapra vágják, avagy Jól megcsapolják", hosszú csapra metszik. A tiszazugi községekben és Kecskemét határában „monyos"-ra metszi a gazda a szőlőjét, ha nagy termést akar. Az 5-6 szemes csap már jó monyas. Ismeretes a monyas-csap megnevezés is. Ugyanott a csercsap neve „tavalyi monyas", a cseren-csap neve: harmadévi monyas. (Vezseny, Tiszakürt) A kétszemes csap neve például Tiszazugban is egyszerűen csak „sima veszsző". Másutt ugarvesszőnek is hívják. Hegyvidékeken a szőlőtőke felszínes gyökérzetét általában harmatgyökérnek hívják. A Nagykunságban ez a név ismeretlen, a megfelelő név a „sátorgyökér". Ez ősi megnevezés. Megfelel a névvel jelzett gyökérzet elhelyezkedésének, jellemző növekedésének. (Kunmadaras, Abádszalók) Tokajhegyalján, ha a zöldhajtás megérik, venyige a neve. A Nagykunság szőlőiben a beérett vesszőket „anyavesz-4 A szőlők újratelepítésében meghatározó szerepet vállaló kecskeméti Állami Miklós Szőlőtelep vezetősége — Miklós Gyula borászati kormánybiztos támogatásával — a szőlővesszők értékesítésénél árkedvezményben részesítették azokat a termelőket, akik az ún. ekés művelés előírásai szerint telepítik az új ültetvényeiket. Ez azt jelentetsző"-nek nevezik. „Anyavessző, ami benőit", azaz jól beérett, elfásodott. A silányabb venyigét és az oldalhajtásokat egyszerűen „kacsvessző"-nek hívják. (Vezseny, Szolnok megye) Tokajhegyalján homlítanak, lehomlítják a beoltott „vad" tőkéket a homlítógödörbe. Dalolják is: „Lőre, lőre de savanyú lőre, veszett volna a pataki homlító gödörbe." Badacsonyban már ledöntik a zölden beoltott alany-tőkéket a következő év tavaszán, vagy azon év őszén. Az Alföldön általában a döntés kifejezéssel élnek. A homlítás ismeretlen fogalom, ismeretlen kifejezés úgy az Alföldön, mint a Nyírségben. Nyírségben inkább a döntés kifejezés használatos, Biharban inkább a buktatás, ami éppen úgy történik, mint a döntés. Van eleven és holt döntés. E kifejezés a Szabolcs megyei községekben egyaránt ismeretes a szőlőmívesek között. Döntésnél az anyatőke a helyben maradó gyökérzete körül lesz ledöntve, lebuktatva, holt döntésnél az öreg anyatőkét gyökérzetével együtt felszedik, a kijelölt helyre áthordják, és ott buktatják le. Amit Kecskeméten porbujtásnak hívnak, annak a gyökeresített venyigének a neve Nyírpazonyban, Napkoron, Nyíregyházán, Újfehértón, stb. helységekben: porhajas. Ugyanezt Tiszaföldváron bujtásnak nevezik, Vezsenyben már karika-bujtás a neve, Kunmadarason pedig porhajas-bujtás. Sárospatakon (Zemplén megye) bakhátra kapálják a szőlőt, Vezsenyben (Szolnok megye) már „hátjára" kapálják a (gyalog)4

szőlőket. A két fote, hogy négyzetes ültetéssel, minimum egy méter sortávolság betartásával egy kataszteri holdon 5700 tőke volt elhelyezhető. Ezzel szemben a kézi műveléssel 50 cm-re szűkített sortávolság esetén ugyanilyen nagyságú területen a gazdák 11400 tőke termésére számíthattak Ezért a termelők többsége szőlője telepítésénél már eleve a kézi műveléssel számolt.