Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Soós László: A szőlészeti és borászati népies szakkifejezések Tokaj-hegyalján és az Alföldön (1936) VI/1537
galom azonos. A Nyírségben általában első, második és harmadik kapálásról beszél a szőlőmunkás. Sárospatakon, Tállyán, és általában alsó Zemplénben így fejezi ki magát a kapás, vincellér: megkapáltuk a szőlőt egy csatán, ... vagy: mikor második csatán kapáltuk a szőlőt, stb. Tiszaföldvárott (Szolnok megye) első kapálás a lapjára kapálás. Második kapálás (keverő kapálás) a megkaparás, vagy karaszolás. A harmadik kapa neve: érés alá kapálás. Kecskeméten inkább horolják a szőlőt és kevésbé használatos a karaszolás kifejezés. Tiszaföldvárott az első, vagy lapjára kapálást négysarkú kapával végzik. A kaparó kapálást pedig gémnyakú kapával. A szőlőt, ha gyalog mívelésú úgy a jellegzetes gólyaorrú kapával nyitják.5 A karaszoló, vagy horoló gyakran törött kaszadarabból készül. A kasza nevével rokon a karaszoló szó is. ( Vezseny) A takarékos gazda Tiszakürtön, Tiszasason kukoricafosztással6 kötözi a szőlőjét. Vezsenyben már ezt kukoricakötélnek hívják. Ugyanezen kötőző anyag neve Nyíregyháza magyar ajkú népénél is „sustya", ami a tirpák7 lakosságtól átvett kölcsön szó lehet. Kunpohárból ittak régen Karcagon vagy Kisújszálláson a városi kocsmákban. A fazekas földeket használó gelencsérek8 évi árendában kellő számú kunpoharat szállítottak a városi kocsmáknak. Kunsági öreg házakban még láthatunk ezekből, a jellegzetes poharakból egynéhányat. Manapság már a kocsmákban sem látni cserép poharakat. A kunpohár voltaképpen cserépcsupor, mely középmagasságban egészen összeszűkül, de a szájánál már épen olyan széles, mint a talpánál. Fél oldalán nagy füle is van. Készültek mázas és máztál an kunpoharak. A máztál an cseréppohárban lehetett a bort forralni és melegíteni is. Télen máztalan pohárból itták a melegített bort. Galambok (Zala vármegye) községben, Garaboncon és Kiskomáromban akad még néhány máztalan úgynevezett komáromi szájas korsó. Somogyban pld. Csurgón vászonkorsónak nevezték, ugyanebben az eredeti formában. A komáromi (kiskomáromi) szájas korsóban nyáron hűvösen megmarad a bor, ugyanezen edényben pedig télen bort lehet melegíteni. A komáromi szájas korsó, vászonkorsó tökéletesen kiégetett agyagedény, minden díszítés nélkül, római olajos korsókra emlékeztető művészi formában. Manapság már nem készül s a neve is kihal. Debrecen határában a kiskulacs neve „finak". E név ismeretes a debreceni kántus régi bordalaiból is. A kunsági szőlősgazda már „kabak"-ból iszsza a borát. A kabak rövidszárú tökből készült kulacs, úgy nevelik, hogy a szárán lógó tököt zsenge korában két deszka közé szorítják s tök így laposra nő. A kabakot kapinya tökből készítik. A lopótökből szívó-lopót és hordóba való tölcsért egyformán készítenek (Nagykunság: Abádszalók, Bihar megye: Almosd) 5 Ősszel a téli fagykárok ellen bekapált (ezt a munkát a Tiszazugban takarásnak is nevezték), földdel borított tőkékről tavasszal ún. nyitással távolították el a talajt. 6 A kukoricacsövet takaró ún. csuhét beáztatva mintegy két újnyi szeletekre hasogatták, az így nyert szeleteket a vékonyabbik végükkel összesodorták és megcsomózták. Az elkészített „kötelet" százasával összekötve tárolták. A felhasználás előtt ismét beáztatták 7 Nyíregyházára és a környékére települt, elmagyarosodott szlovák származású, kisebb népcsoport. 8 Azoknak a fazekasoknak az elnevezése, akik agyagból nemcsak fazekakat, hanem más edényeket is készítettek.
