Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
szülnének."87 Pálffy feladatai közé tartozott az is, hogy megnyerje az ottani közhangulatot formálókat a német zsoldosok kassai beszállásolása érdekében. Lippay pártja viszont úgy döntött, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy a törvényszék meghiúsuljon, és ezáltal Pálffy törekvései eredménytelenek legyenek. Ezért Csáky László országbíró nem utazott Eperjesre, pedig jelenléte nélkül nem lehetett oktávát tartani. A „két György és László"8 8 ellenlépéseiről a nádor részletesen beszámolt mind Trauttmansdorff főudvarmesternek, mind az uralkodónak. Minden jel arra mutat, hogy Lippay érsek és pártjának tagjai elsősorban zavargások keltésével és rémhírek terjesztésével próbálták a felső-magyarországi régió lakóit egyszerre hangolni mind a bécsi udvar, mind belpolitikai ellenfelük, a nádor ellen. Állítólag Wesselényi főkapitány portyákat indított a törökök ellen, miközben Lippay érsek elhíresztelte, hogy „több ezer német zsoldos tart Felső-Magyarország felé." Pálffy állítása szerint politikai ellenfele „nyilvánosan" adott hangot kételkedésének a felől, „hogy sikerül majd visszaadni a kilencven templomot, ha a végvárakba német katonákat szállásolnak..."8 9 Lippay György érsek következetes kiállása a német zsoldosok Felső-Magyarországra való vezénylése ellen több mint figyelemreméltó. Az 1650-es évekre egyre forrongóbb felekezeti viszonyok miatt ugyanis a császár-királyi katonaságot a protestáns többségű területeken — nem is ok nélkül — az állam által támogatott ellenreformáció eszközének tekintették.9 0 Kérdés, hogy az esztergomi érsek, aki az 1646/47. évi országgyűlésen olyan hevesen támadta a linzi béke becikkelyezését, miért szegült ellen egy olyan lépésnek, amely éppen a katolikus vallás előretörését eredményezte volna a magyarországi protestantizmus bástyájának tekinthető régióban? Lippay politikai tevékenységének és erdélyi kapcsolatainak mélyre ható feltárása bizonyára választ adna erre a napjainkig nem tisztázott kérdésre. Tény azonban, hogy éppen az esztergomi érsek következetes ellenállásának is köszönhetően egészen a Wesselényi-összeesküvésig nem szállásoltak Kassára idegen katonaságot.9 1 87 HHStA, Staatenabteilung Polen I, 1649-52, Konv. 1650-52, fol. 17-20. A Titkos Tanács ülésén részt vettek: Wenzel Eusebius von Lobkowitz, Wilhelm Slavata, Maximilian Freiherr von Breuner, Georg Adam von Martiniz, Ferdinand Sigismund Graf Kurz, Rudolf Colloredo, Johann Weikhard von Auersperg, Adam von Waldstein, Pálffy Pál és Dr. Martin Pricklmeier Freiherr von Goldegg. 88 Pálffy Pál Maximilian von Trauttmansdorffnak, Epeijes, 1650. máj. 10. AVA, FAT Ee 2: Hungarica, Nr. 58., K 133., Fol. 325-326. 89 Pálffy Pál ül. Ferdinándnak, Bajmóc, 1650. júl. 3. HHStA, Türkei I., Turcica 1650., Karton Nr. 122., Fol. 6-14. 90 Várkonyi G.: A nádor és a fejedelem, i.m.155. 91 1660-tól kezdődően azonban egyre nagyobb nyomás nehezedett a városra, hogy fogadjon falai közé német őrséget. Az okot II. Rákóczi György kudarcba fulladt lengyelországi hadjárata szolgáltatta. Karánsebes, Jenő, valamint Nagyvárad eleste következtében a török előrenyomulás már-már közvetlenül a felső-magyarországi területeket fenyegette. 1661-ben Wesselényi nádor Várad elfoglalására hivatkozva sürgette a várost, hogy a német helyőrséget engedjék be, de a városi tanács — egyetértve Abaúj vármegyével — ehhez nem járult hozzá. A következő évben Rottal János próbálta meggyőzni a városi vezetőséget - ismét sikertelenül. Végül a Wesselényi-összeesküvés leverése nyújtott lehetőséget arra, hogy Kassa majd két évtizedes ellenállását a bécsi hadvezetés megtörje. A városba német helyőrséget helyeztek, kapuinak kulcsait elvették a tanácstól, a Szent Erzsébet-dómot pedig a katolikus egyháznak adták át. Németh I.: A várospolitika és gazdaságpolitika i.m. I. 152-155.
