Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
1650 júniusában meghalt Maximilian von Trauttmansdorff, aminek következtében Pálffy Pál elveszítette legbefolyásosabb támogatóját a Habsburgudvarban. Nem csoda, hogy ezek után Lippay György még hevesebben támadta a nádort, politikai vitájuk tovább mérgesedett. Ennek csúcspontjaként 1651. december 30-án Johann Christoph von Puchheim, titkos tanácsos és az Udvari Haditanács alelnöke, megjelent az uralkodó előtt, és fontos bejelentést tett, miszerint Pálffy Pál és Rákóczi Zsigmond összeesküvést szerveznek a császár ellen. A nádor erre „teátrálisan" reagált. Azonnal audienciát kért III. Ferdinándtól, és felszólította, vagy üttesse le fejét, vagy büntesse meg vádlóit. A császár nem adott hitelt Puchheim szavainak, és meghagyta, kérjen bocsánatot Pálffytól. A kibékülés elsőre nem sikerült. Csak jó negyed évvel később, 1652 húsvétján került sor Pálffy, Puchheim és Lippay érsek nyilvánosan megtartott békejobb nyújtására.92 Az eset egyelőre csak Mednyánszky Jónás Rákóczi Zsigmondnak írt leveléből ismert; más forrásban sem leírásával, sem arra való utalásokkal nem találkoztunk, mi zajlott le valójában 1651 decemberének végén a bécsi udvarban. Mire alapozta az esztergomi érsek és Puchheim a nádorral szembeni vádakat? Volt ezeknek valós alapjuk vagy az ellenfél lejáratása érdekében kitalált konstrukcióról volt szó? A Pálffy elleni különleges támadás időpontját azonban bizonyosan nem véletlenszerűen választották ki. 1651 végére ugyanis Bécs és Gyulafehérvár között pattanásig feszült a helyzet. Májusban Bogdan Hmelnyickij, a zaporozsjei kozákok vezére felajánlotta II. Rákóczi Györgynek a lengyel koronát, nevezetesen annak fejében, ha támogatja felkelésüket. A lengyel uralkodó, János Kázmér azonban a Habsburgoktól remélt és kapott segítséget. Rákóczi ugyan elutasította a kozákok ajánlatát, ez azonban nem oszlatta el a bécsi udvar bizalmatlanságát vele szemben. A helyzet fegyveres rendezése szinte elkerülhetetlennek tűnt. így elképzelhető az is, hogy Pálffy belpolitikai ellenfelei felhasználták a nádor közismerten szoros kapcsolatait a Rákóczi (fejedelmi) család tagjaival, hogy megrendítsék az uralkodó iránta való bizalmát. Ezek ugyanis még a külföldi követeket is különböző spekulációkra késztették, mint ahogyan ez a svéd Bengt Skytte leveléből is kiderül: „És mivel, egy futárra várakozván Konstantinápolyból útlevelemmel, akaratom ellenére egész eddig itt kellett maradnom, fáradságot vettem magamnak, nemcsak az országot megtekinteni, hanem főleg a két itt lakó és uralkodó fejedelem, valamint a többi legelőkelőbb urak felől tudakozódni, kiválóképp királyi Felséged és állama iránti hajlamuk felől, és úgy találtam, hogy sokkal jobban vonzódnak mint valaha, mert kezdik észrevenni, hogy a császár az előbbi békét nem igen tartja meg, különösen Magyarországon, a hol mindig új ürügyeket keresnek az evangélikusok elnyomására, mely célra az evangélikus városokba erős őrségeket igyekeznek helyezni, a minek ők és az ország makacsul ellenszegülnek, mint újabban Kassa is fegyveres erővel ellentállt. Azonfelől minden katolikus, kivált Magyarországon, az osztrák-német 92 Péter K.\ A magyar főúri politika i.m. 203.
