Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
lemondása a nádorjelöltségről azért történt meg, hogy így Lippay György pártfogoltjának, Draskovich János horvát-szlavón bánnak nagyobb esélye legyen megnyerni a választást. Az esztergomi érsek ugyanakkor határozottan ellenszegült annak, hogy a linzi béke vallásszabadságról szóló cikkelyét a rendek törvénybe iktassák. 1646 szeptember-októberének fordulóján az egyházi rend és néhány katolikus főúr nevében ünnepélyes óvást emelt a linzi békeszerződés szövegének becikkelyezése ellen. Magatartása érthető, hiszen a békepontok maradéktalan betartása megtörhette volna a magyarországi katolikus restauráció lendületét.3 5 A kortársak véleménye szerint az érsek akár egy újabb fegyveres konfliktust is megkockáztatott volna, hogy szándékát érvényre juttathassa. Elszánt ellenállása miatt rövidesen patthelyzet alakult ki, az országgyűlés tevékenysége így 1647 tavaszára szinte megbénult. A szemtanú Franz Christoph von Khevenhüller így számolt be erről Pozsonyból Maximilian von Trauttmansdorffnak: „Nem tudni, hogy mit szólnak majd ehhez a magyarok.36 Senki nem értene vele kevésbé egyet, mint az érsek, aki makacsul tartja magát nézeteihez, mindent karddal intézne, és a mostani helyzet igenis megfelel neki. Nem lenne szabad neki okot adni a háborúskodásra. És ha innen elutazna, bizony lenne mit félnie, mert könnyen megeshet, hogy baja esne, annyira magára haragította mind a katolikusokat, mind a nem katolikusokat. Senkivel nem bánik szeretettel és bizalommal, mindenkivel erőszakoskodik és még legkegyelmesebb urunkat sem kíméli. Már a nádort [Draskovich Jánost] sem szívlelheti, pedig ő [Lippay] segítette őt erre a magas posztra, Pálffyról nem is beszélve, aki az urak közül egyedül képes valamit elintézni a rendekkel és neki van köztük a legnagyobb tekintélye..."3 7 Khevenhüller jelentéséből egyértelműen kitűnik, hogy a katolikus Pálffy a vallásszabadság kérdésében is megegyezésre törekedett. Célja az volt, hogy a bécsi udvar, az érsek, a katolikus és a protestáns rendek, illetve az utóbbiakat támogató erdélyi követek álláspontját összehangolja. Félt, ha nem sikerül az ellentétes érdekeket és elképzeléseket összeegyeztetni, az országot újabb háború fenyegetheti: „csak most látjuk, hol hibáztunk [...]; attól tartok, ha nem változtatjuk meg hozzáállásunkat, ennek az országgyűlésnek nem lesz jó vége. Nagyságod könnyen kitalálhatja, ki felelős ezért az egészért.3 8 A végén még újra kitör a háború, és még kevesebb a rávalónk, mint előtte. Magyarország nagy része el lett pusztítva, és a szegény alattvalóknak nincs mit enniük."3 9 A tárgyalásokat azonban nemcsak Lippay makacs ellenszegülése nehezítette meg. Úgy tűnik, maguknak a protestáns rendeknek sem volt igazából pontos elképzelése arról, mit is szeretnének elérni a linzi béke törvénybe iktatásá-35 Tusor Péter: Purpura Pannonica. Az esztergomi „bíborosi szék" kialakulásának előzményei a 17. században. Budapest-Róma 2005. 115. 36 A bécsi udvar kompromisszumos megoldást ajánlott, ez némi módosítással iktatta volna törvénybe a linzi békepontokat. 37 Franz Christoph von Khevenhüller Maximilian von Trauttmansdorffnak, Pozsony, 1647. márc. 22. AVA, FAT, Hungarica Ee 2., Karton 133., No. 54., Fol. 106. 38 Pálffy itt valószínűleg Lippayra célzott. 39 Pálffy Pál Maximilian von Trauttmansdorffnak, Pozsony, 1647. márc. 2. AVA FAT, Hungarica Ee 2., Karton 133., No. 58., Fol. 130-131.
