Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
val. Főleg az elvett templomok és a kártérítés kérdésének rendezése okozta a legtöbb problémát: „már jó néhány napja tárgyalunk, de nem tudunk megegyezésre jutni. Ok azt kívánják, hogy javasoljunk nekik valami megoldást, miként lehetne az ügyet elrendezni. Erre azt válaszoljuk, hogy nem nekünk, hanem nekik kellene tudni, mit is szeretnének voltaképpen elérni. És az a szokásuk, ha mégis javasolunk nekik valamit, ahogy azt már sokszor megtettük, akkor azt felelik, ha azt megtehetik, amit mondok, akkor többet is megtehetnek - ezzel váltunk el egymástól ma is."40 A pozsonyi tárgyalásokat természetesen megkülönböztetett figyelemmel követte I. Rákóczi György erdélyi fejedelem is. Minden jel arra mutat, hogy követei rendszeresen megfordultak Pálffy országbíró pozsonyi palotájában és egyeztetéseket folytattak vele. Sajnos, jelenleg részletekbe menően nem rekonstruálható, mi volt ezen megbeszélések tartalma. Pálffy 1647 tavaszán Trauttmansdorffnak Pozsonyból írt beszámolóiban ugyan ezekről is jelentést tett, az öt darab fennmaradt levél ugyanakkor átfogó kép kialakításához nem elégséges. Az alábbi idézet mégis talán jól jellemezheti az erdélyi udvar álláspontját: „A fejedelem követei néhány órát nálam töltöttek, és megkértek, terjesszem elő nevükben Őfelségének, hogy ideje lenne már ezt a dolgot elrendezni, hiszen itt töltötték már a nyarat és a telet, a kedves tavasz is megérkezett, kibújt a fű, az uruk Erdélyben van, és húsvétra kiutazik. Sok ember szeretné neki előadni a panaszait, eléggé aggódik az úr, mert az a furcsa hír kapott szárnyra, hogy 12.000 ember áll készültségben Őfelsége oldalán, és szóltak már a generálisoknak és a többi hadvezérnek. Attól tartanak, hogy a dolgok úgy végződnek, mint Nagyszombatban, ahol szintén ők hárman voltak az erdélyi fejedelem követei..."4 1 A bécsi udvar egyes körei természetesen nem nézték jó szemmel, hogy az erdélyi követek szoros kapcsolatban állnak a királysági protestáns rendekkel. Ez kitűnik Pálffy Trauttmansdorffnak írt jelentéseiből is: „megmondtam nekik, hogy jobban figyelembe kellene venniük Őfelsége álláspontját, és nem feltartani őt, lehet, hogy választ várnak Rákóczitól, akihez követeket küldtek. Azt mondták, nem küldtek hozzá követeket, és nem is várnak onnan semmit, bizalmasan bevallják, hogy egymás között sem tudnak megegyezni, hogy voltaképpen mit is kívánnak..."4 2 Pálffy Pál tehát nemcsak a királysági protestáns rendek, hanem a diétán követekkel képviseltetett erdélyi fejedelem és udvara irányában is közvetítőként tevékenykedett. Ez megkönnyítette a tárgyalásokat és az ellentétes érdekek közelítését. A végeredmény olyan kompromisszumos megoldás lett, amelynek létrejötte során a feleknek kölcsönösen engedniük kellett eredeti álláspontjukból. Kérdés azonban, mivel sikerült meggyőzni a végig hajthatatlan esztergomi érseket? Lippay György három évvel később így beszéli el a történteket a pápához írt ad limina jelentésében: „Végül a bajorok bekövetkezett veresége 40 Pálffy Pál Maximilian von Trauttmansdorffnak, Pozsony, 1647. márc. 15. AVA, FAT, Hungarica Ee 2., Karton 133., No. 58., Fol. 120-121. 41 Pálffy Pál Maximilian von Trauttmansdorffnak, Pozsony, 1647. márc. 26. AVA, FAT, Hungarica Ee 2., Karton 133., No. 58., Fol. 118-119. 42 Pálffy Pál Maximilian von Trauttmansdorffnak, Pozsony, 1647. márc. 15. AVA, FAT, Hungarica Ee 2., Karton 133., No. 58., Fol. 120-121.
