Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
KOZLEMENYEK Szabó András Péter A MAGYAR HALLEREK NEMZETSÉGKÖNYVE Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere1 A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1885. október 15-én megtartott ülésén Szádeczky Lajos választmányi tag egy igazi tudományos szenzációt mutatott be a hallgatóságnak: az erdélyi Haller család címerrajzokkal és viseletképekkel gazdagon illusztrált nemzetségkönyvét, amelyet 1533-ban kezdtek el vezetni Nürnbergben, de tartalmát tekintve egészen 1198-ig nyúlik vissza. Szádeczky az értékes kéziratot nyári erdélyi tartózkodása alatt kapta kölcsön a balázstelki kastély tulajdonosától, Haller Jenőtől.2 A röviden „családi törzskönyvként" (azaz anyakönyvként) jellemzett forrásról Boncz Ödönnel közösen már a következő esztendőben hosszú tanulmányt jelentetett meg a Turul hasábjain, feldolgozva annak genealógiai, címertani és művelődéstörténeti vonatkozásait, egyszersmind összeállítva a Hallerek minden addiginál teljesebb családfáját.3 A két szerző a különleges forrást elsősorban adatbázisként hasznosította, és kísérletet sem tett arra, hogy a nemzetségkönyvet elhelyezze az elbeszélő források tipológiájában és meghatározza keletkezésének társadalmi hátterét. Erre azonban az idő tájt nem is lett volna igazán esélyük, mégpedig két okból: Egyrészt a magyar Haller család története európai viszonylatban is kivételes. Egy „nemzetközi" család egyik ágát alkotják, útjuk a nürnbergi patriciátusból 1 Nürnbergi tartózkodásomat a DAAD rövid kutatói ösztöndíja tette lehetővé, kolozsvári kutatásaimat pedig a Klebelsberg Kuno Ösztöndíj támogatta. Köszönettel tartozom Bertold Haller von Hallersteinnak, akinek vendéglátása és értékes szakmai tanácsai nélkül ez a tanulmány nem születhetett volna meg, Haller Gézának, aki hozzájárult a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Hallernemzetségkönyv megtekintéséhez, Kiss Erikának, aki a múzeumi kutatást megszervezte, a nemrég elhunyt Kubinyi Andrásnak a budai Hallerokra vonatkozó adataiért, továbbá Horn Ildikónak, Kármán Gábornak, Orgona Angelikának és Szabó Péternek értékes kritikai megjegyzéseikért, és végül, de nem utolsósorban Pálfíy Gézának a sok beszélgetésért és tanácsért. Továbbá hangsúlyoznom kell, hogy a már elhunyt Helmut Haller von Hallerstein kitűnő családtörténeti gyűjtése is nagyban megkönnyítette munkámat.' 2 N. n. Tárca - Magyar Genealógiai és Heraldikai Társaság. Turul 3. (1885) 140-143. 3 Boncz Ödön - Szádeczky Lajos: A Haller grófok nemzetségkönyve. I. Czímerek. Turul 4. (1886) 1-11., II. A család története, uo. 49-72., III. A Haller-család művelődéstörténeti szempontból és nemzetségkönyvük magyar viseletképei. uo. 105-123. Az eredetileg három részletben közölt tanulmány még ugyanabban az évben külön kötetben is megjelent. Boncz Ödön - Szádeczky Lajos: A gróf Haller-család nemzetségkönyve. Czímertan, családtörténet, mívelődéstörténet és viselettan szempontjából. Bp. 1886. A család történetének egy korábbi feldolgozása: Joseph Freiherr Bedeus von Scharberg: Die Familie der Herren und Grafen Haller von Hallerstein in Siebenbürgen. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 3. (1858) 163-207. Az erdélyi Hallerekre vonatkozó régebbi szakirodalom W Kovács András családtörténeti adatbázisában: http://www.familyhistory.ro (a letöltés időpontja: 2007. aug. 17.) A család nürnbergi ágáról még nem született összefoglalás, esetükben csak Biedermannak a nürnbergi patriciátust bemutató nagy, 1748-ban megjelent genealógiájára támaszkodhatunk. Johann Gottfried Biedermann: Geschlechterregister des hochadeligen Patriziats zu Nürnberg. Bayreuth 1748.
