Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
megfogalmazásakor. Ebből az okmányból származhat tehát a téves dátum, melyet Bocskai halálának idejével azonosítottak. Bár a nagyvezír a későbbiekben azt állítja, hogy a szultántól Homonnai nevére új szerződéslevél (ahdnáme) érkezett, a Bocskai örökösének kiállított szultáni levél tartalma egyértelműen ez ellen szól. Mivel azonban Homonnai megerősítéséhez szükséges volt egy olyan szultáni okmányra, amely az újbóli beiktatást megkérdőjelezhetetlenné teszi, az irat típusát maga a nagyvezír is leveleiben szerződéslevélként emlegette. Az okmány a magyar királyságban és az erdélyi fejedelemségben való megerősítés mellett megemlíti, hogy a Portától zászló és buzogány, korabeli magyar szóhasználattal bot érkezett. Mint láttuk, Buday István állítása szerint — a lovat nem számítva — a zászló és a bot hiányzott még a fejedelmi jelvények közül, amelyért a követ Belgrádba indult. Ez a tény is arra utalt, hogy Homonnai követének jelentése a most elemzett szultáni levél Belgrádba érkezéséről szól. A másik, az Alvinczi Péternek és a testamentumos uraknak szóló szultáni okmány tartalmában azt ismétli meg, amit Homonnaival is közöltek: felszólították a magyar urakat, hogy mindent tegyenek meg a három fél részéről megkötött béke, nevezetesen a zsitvatoroki megállapodás megtartása érdekében, és a még mindig ellenálló magyar urakat győzzék meg Homonnai uralmának elismeréséről. A nagyvezír szükségesnek látta, hogy Rákóczi mellett Mátyás főherceget is értesítse az oszmán álláspontról, Homonnai ismételt megerősítésének szándékáról. Ez az okmány eredetiben — érthetően — Bécsben maradt fenn.5 8 Kujudzsu Murád magyarázkodni kényszerült, hogy Homonnai miért lépett vissza korábban az erdélyi fejedelemségtől: „Mielőtt azonban megérkezett volna [Gyula]Fehérvárra, a nevezett Homonnai bizonyosan megtudta, hogy az erdélyiek maguk közül Rákóczi Zsigmondot választották királlyá, és emiatt nem ment be Erdélybe, hanem visszafordult és a birtokára tért. Amikor pedig a nevezett kapidzsi basi Erdélybe érkezett, az említett Rákóczi mindent, amit csak Homonnainak küldtek, hazugsággal megszerzett és magához vett." A levélből kiderül, hogy Rákóczi próbálkozását a viszonyok rendezésére nem fogadta el a nagyvezír. „Miután Rákóczi Zsigmond nem részesül a mi boldogságos és fenséges padisahunk őfelsége engedelmében, még ha néhány erdélyi ezt újabban kérelmezte is, illetve mivel nem lehet elfogadni, hogy valaki csalással jusson a királyságra és a fejedelemségre, ezért ahdnáménk alapján és Bocskai testamentumi rendelése szerint a nevezett Homonnainak, akit mostantól a kormányzásra elfogadtunk, ismételten nagyúri kinevező iratot (berát-i hümáyuri), nemes zászlót, buzogányt és díszruhákat küldtünk. Az az óhajunk, hogy a lakosság megmozdulása teljes mértékben eskün és megállapodáson keresztül csendesedjen le, melyet néhány felelőtlen (maga dolgait sem ismerő) személy gerjesztett azon országok ellen, amelyek köztetek és Bocskai között szétválasztattak és uralma alá és kezéhez rendeltettek, illetve a béke ügye ellen, amelyet magunk között létrehoztunk." A levél a továbbiakban a béke végleges megerősítésének 58 ÖStA HHStA Türkische Urkunden 1607. 03. 20-29. (1015. zilkáde 20-29.); Joseph von Hammer-Purgstall: Geschichte des Osmanischen Reiches. IV Pest 1829. 671-673.
