Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
igényét erősíti meg, utalván arra, hogy a szultán is érdeklődik a Habsburg követek érkezéséről. Reményét fejezi ki, hogy a szegény nép érdekében minél hamarabb lecsendesednek a kedélyek, és létrejön a béke. A török diplomácia lépésére különbözőképpen reagáltak az érdekeltek. Rákóczi Zsigmond mindkét irányba tapogatózott, hogy megszerzett pozícióját ne veszítse el. A nagyvezírnek hosszasan válaszolt, megismételve korábbi álláspontját. Erdély történelme alapján igazolni próbálta, hogy ők sohasem szakadtak el a szultán „köntösétől", maga Bocskai volt az, aki Báthory Zsigmond fejedelem és Szinán nagyvezír idejében a törökök ellen fordult. Kifejtette, hogy rájuk nézve nem érvényes Bocskai végrendelete, hiszen még rokonsági alapja sem volt, hogy Homonnaira hagyja az országot. Kimondta, hogy ő szívesen megmarad az erdélyi fejedelemségben, amennyiben azonban Homonnai valahol király akar lenni, ahhoz neki nincs semmilyen köze. Végül arra kérte a nagyvezírt, hogy az ilyen követelésekkel ne üldözzék el a szultán hűsége alól.5 9 Mivel egyértelmű volt, hogy a nagyvezír Homonnait támogatja, Rákóczi abban reménykedett, hogy Isztambulban sikerül kifogni a szelet a másik párt vitorlájából. Kőrössi István, aki nagyon lelkesen írt február elején Homonnai uralma mellett, a hónap végén már másképpen nyilatkozott. Időközben pedig megérkezett Rákóczi Zsigmond követsége is a Portára, Haranglábi Horváth Márton személyében, aki azon fáradozott, hogy érvénytelenítsék a nagyvezír döntését. Bár voltak a pasák között, akik sajnálták, hogy a botot és a zászlót elküldték a rendek megkérdezése előtt, és állították, hogy ha a nagyvezír a Portán lett volna, akkor a testamentumos urak kérését elutasították volna, mindezek azonban csak szépségtapaszok voltak az igazság arcán. Mivel minden magyarországi döntést Murád pasára bíztak, nem volt hova fellebbezni.6 0 Amíg Rákóczi pozíciója 1607 márciusában igen labilisnak mutatkozott az oszmán állam képviselői szemében, addig magyarországi és bécsi támogatottsága erősödni látszott. Széchy Tamás követ március végén tárgyalt Mátyás főherceggel, aki jóindulatáról biztosította az erdélyi „vajdát". Ugyanakkor Báthory Gábor is legjobb arcát mutatta, és kivárt, abban reménykedve, hogy az 1595. évi jus ligatumot,61 a Báthory Zsigmond idejében foganatosított birtokfoglalásokat a békepárti urakkal szemben (akiket 1594-ben kivégeztek) az erdélyi országgyűlés feloldja, és így visszakapja erdélyi örökségét.6 2 Rákóczi követének kedvező bécsi fogadtatása összefüggésben állt az oda befutó magyarországi hírekkel. Hogy Mátyás főherceg március végen, április elején mit gondolt a török békéről és az erdélyi kérdésről, és milyen lesújtó véleménye volt a prágai udvar döntéshozataláról és működéséről, azt megismerhetjük testvérének, Rudolf császárnak küldött leveleiből. A nagyvezír fentebb idézett, a főhercegnek szóló írása mellett Ali budai pasa Cesare Gallóval, a bécsi 09 TMAOT I. 71-74. Rákóczi Zsigmond Kujudzsu Murád nagyvezírnek, dátum nélkül, de bizonyosan 1607. március végén, április elején. 60 Torma K.: Okmányok i. m. 116-117. Konstantinápoly, 1607. 02. 25. Kőrössi István levele az erdélyi rendeknek. 61 Az igazság törvényes keresésének megtiltása. 62 Torma K.: Okmányok i. m. 120. Bécs, 1607. 03. 28. Széchy Tamás Rákóczi Zsigmondnak; uo. 120-121. 1607. 03. 28. Báthory Gábor az erdélyi rendeknek; Trócsányi Zs.: Rákóczi Zsigmond i. m. 91.
