Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
kilencz" pesti kézbesítésével kapcsolatos bonyodalmak és az is, hogy a hazaiak közül Vidacson kívül senki nem mert vállalkozni a berlini küldetésre. Haragjában azt írta Szilágyinak, hogy „nincs is otthon semmiféle párt, csak egyes emberek".12 9 A pesti lapok által közölt hírek még inkább elkedvetlenítették. Január 28-án a hatvanhetes bizottság megkezdte az érdemi munkát, és február 6-án hitelesítette a tizenötös albizottság javaslatát. A balközép ugyan kisebbségi véleményként elvetette a közös ügyeket és tiszta perszonáluniót követelt, de ez a lényegen nem változtatott. Közben Richard Belcredit Beust váltotta a miniszterelnöki tisztségben, és egyre több hír szólt a magyar kormány várható kinevezéséről. Február 17-én valóban sor került Andrássy, majd három nappal később a kormány kinevezésére.130 A február 20-i baloldali pártértekezleten a szélsőbaloldali képviselők, összhangban a „Negyvenkilencz" által adott iránymutatással, az országgyűlés azonnali feloszlatását követelték, javaslatukat azonban a többség leszavazta. A szélsőbaloldaliak mégis kitartottak indítványuk mellett, amelyet be is nyújtottak az országgyűlésnek, ám ahogyan az várható volt, a képviselők többsége elutasította. A baloldali pártvezetés a viták következtében eltanácsolta a szélsőbaloldaliakat a pártértekezletekről, arra hivatkozva, hogy csak hátráltatják a munkát. Ezzel megindult a szélsőbal önállósulása, de ez egyelőre nem jelentett szervezeti különválást. Önállóságát a 15-20 fős képviselőcsoport az országgyűlésen saját indítványokkal jelezte, amelyek többsége azonban még a napirendi tárgyalásig sem jutott el.13 1 Kossuth február elején belegyezett abba, hogy még egy számát kiadják a „Negyvenkilencz"-nek, de csak azért, mert Szilágyi már elkezdett dolgozni rajta.13 2 Helfy hamarosan jelezte, hogy szeretné, ha a lap közölné az orosz veszélyről írott cikkét.13 3 Február közepén el is küldte írását Kossuthnak, de az nem volt vele megelégedve. Véleménye szerint Helfy cikke nem adott megfelelő választ a Deák-párti Horváth Boldizsárnak arra a felvetésére, hogy a Habsburg Birodalom védelmet nyújthat az orosz veszéllyel szemben. A volt kormányzó így írt erről Szilágyinak: „ha azt mondjuk, nem kell félni az orosztól, mert neki nincs érdekében az osztrákért interveniálni, nem oldjuk meg a kérdés problémáját".13 4 Kossuth megírta ezt Helfynek is, hozzátéve, hogy a cikk a napi eseményekhez sem igazodik eléggé, ezért közlésre nem alkalmas.13 5 A „napi események" kifejezéssel nyilvánvalóan főként az Andrássy-kormány kinevezésére 129 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1867. febr. 7. Kossuth ekkoriban többször is kifejezte haragját Szilágyinak az otthoniak erőtlensége miatt. 130 Galántai J.\ Az 1867-es kiegyezés i. m. 99-118.; Katus L.: Deák Ferenc i. m. 163-184. 131 Szabó Cs.: A politikai elit függetlenségi ellenzékének... i. m. 537-538. 132 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1867. febr. 7. 133 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1867. febr. 7.; uo. Szilágyi-Kossuth, 1867. febr. 16. 134 A „Magyarország Sírásói" című cikkében Kossuth is érintette ezt a témát, és a következő szavakkal érvelt: „Horvát Boldizsár egy sallangos beszédet mondott volt afelett, hogy Magyarországnak az osztrákkali egyesülésre szüksége van, mert csak az osztrák sas védszárnyai menthetnek meg bennünket az orosz medve talpától.... Szerencsétlen szónok!... szerencsétlen Magyarország! Hát nem látjátok-e, hogy éppen az a fatális osztrák sas az, ami az orosz medvét nyakunkra hozza? Nyakunkra hozta 49-ben mint szövetségesét, nyakunkra hozza ... mint ellenségét..." („Negyvenkilencz" 4-5. 1867. febr.-márc.) 135 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1867. febr. 17.; MOL R 65. 1. t. 1867. febr. 26.
