Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
zott besúgótól értesült a „Negyvenkilencz" magyarországi felbukkanásáról. A következő napok nyomozásainak köszönhetően megtudta, hogy február 9-én és 10-én több személyhez, többnyire budai ügyvédekhez postai úton eljutott a „Negyvenkilencz" első vagy második száma. Az érintett személyek egy papírdarabon arról is értesítést kaptak, hogy február 10-én, vasárnap délben tüntetés lesz a Váci utcában. Sennyey ügynökei a megjelölt időpontban és helyen észre is vettek egy kisebb gyanús csoportosulást, de tüntetésre végül nem került sor. A gyanús csoportosulás tagjai közt a besúgók felismerték Vidacs Jánost. Ugyanazon a napon forradalmi plakátok és feliratok jelentek meg egyes pesti házak falán. Sennyey a rendőrminiszternek február 12-én írt, és másolatban Majláthnak is elküldött beszámolójában kifejtette, hogy véleménye szerint a „Negyvenkilencz" című lapot külföldön nyomják, és becsempészik az országba. Feltevését azzal támasztotta alá, hogy az újság papírja és a nyomtatás is eltért a hazaitól, ráadásul egyes betűk felett idegen ékezet volt látható. A becsempészéssel a rendszeresen Belgiumba utazó Ivánka Imrét, illetve a román fejedelemségekben kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező Vidacs Jánost gyanúsította. Megfogalmazta azt a feltételezést is, hogy a lapot a magyar emigránsok Belgiumban vagy Olaszországban nyomtatják. Azt is megjegyezte, hogy az olaszországi magyar emigráció nemrég megerősödött, mert a „tehetséges, de legalább annyira felforgató szellemű" Szilágyi Virgil Milánóba kötözött.11 7 Az emigránsok levelezése mellett a Sennyey által említett besúgói értesülések is tartalmaznak lényeges adatokat a „Negyvenkilencz" magyarországi terjesztésének körülményeiről, utóbbiak teljes tisztázását azonban e források együttesen sem teszik lehetővé. Az bizonyos, hogy Kossuth és Szilágyi legfontosabb és leglelkesebb magyarországi társa az a Vidacs János volt, aki 1863-ban és az 1866. évi háború idején is összeköttetésben állt a volt kormányzóval, és már azokban az időkben is titkos forradalmi szervezkedést folytatott. Neki küldött Kossuth időről időre pénzt, legalább részben ő szervezte az 1866. december 6-i demonstrációt, minden bizonnyal ő állt a Sennyey által említett 1867. februári tüntetési kísérlet, valamint a forradalmi plakátok, feliratok felbukkanása mögött, és kulcsszerepe volt a „Negyvenkilencz" terjesztésében is. A szervezésben segédkező társairól szinte semmit nem tudunk, közülük egyedül egy volt honvéd őrnagy, Bernáth Albert neve bukkan fel Kossuth egyik levelében, mert Vidacs őt küldte Olaszországba a volt kormányzóhoz.11 8 Érdemes azonban megemlíteni, hogy Vidacs főszerepet játszott az 1861. évi honvédegyleti mozgalomban, amelyet a rendőrség ugyan néhány hónap után betiltott, de az egykori tagok későbbi együttműködéséről és az összegyűjtött pénz forradalmi célú felhasználásáról több forrás is tanúskodik.11 9 Éppen ezért nem zárható ki, de nem 117 MOL D 185. 1867: 199. Sennyey-Majláth, 1867. febr. 12. A beszámolóra röviden hivatkozik Szakács Margit is, Vidacs Jánosról írott cikkének egyik lábjegyzetében. (Szakács M.: Vidacs János i. m. 124.) 118 OSZK KT. Fond 27/19. Kossuth-Szilágyi, 1867. jan. 13. Kossuth nehezményezte, hogy Bernáth Komáromyval is jó kapcsolatban volt: „Éppen most kapok hírt, hogy Bernáth Albert ott [Párizsban] kenyeres pajtáskodik Komáromyval. És Vidacs ilyen embert küld hozzám titkos „mot d'ordre"-rel mi a mindenbe avatottság jele." 119 Vidacs az 1863. évi szervezkedést egykori honvédegyleti társai segítségével indította el. HL VI. 15. 39. d.; HL IV 19. 124. es.; MOL D 185. 1861: 646, 740.; Honvédek könyve. I. Történelmi
