Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
is bizonyítható, hogy Vidacs társai a „Negyvenkilencz" körüli szervezkedésben szintén egykori honvédtisztek voltak. Semmilyen adat nem támasztja ugyanakkor alá, hogy Vidacson kívül más szélsőbaloldali képviselő is részt vett volna a „Negyvenkilencz" terjesztésében. Pedig a szélsőbaloldali politikusok nemcsak tudtak a lap megjelenéséről, de várták is azt. Szilágyi egy január 27-én kelt Pestről érkezett tudósításra hivatkozva azt írta Kossuthnak, hogy a hazaiak sürgetik a közös ügyekre vonatkozó iránymutatást.12 0 Berlinbe az emigránsok többszöri kérése ellenére sem küldték ki képviselőjüket. Üzeneteikben a rendőri megfigyelés miatti félelmükre hivatkoztak, amikor Kossuth vagy Szilágyi a cselekvés hiányát kérte rajtuk számon.121 Kezdeményezőkészségük hiánya 1867 februárjáig a politika színterén is feltűnő volt. A kormány kinevezéséig nem sok jelét mutatták annak, hogy céljaik még annak ellenére is eltérnek a baloldali többség elképzeléseitől, hogy utóbbi a felirati vita során taktikai okokból azonosult a szélsőbal érvelésével.12 2 Nehéz eldönteni, valójában mekkora kockázatot rejtett volna magában a következetesen függetlenségi elvek vállalása a titkos szervezkedés, illetve a nyilvános politizálás szintjén. Előbbire azonban példa lehet Vidacs esete, akit annak ellenére nem ért semmilyen megtorlás, hogy korábban már többször letartóztatták forradalmi nézetei miatt, és a hatóságoknak tudomása volt az emigrációval fenntartott kapcsolatairól. Ésszerűnek tűnik, hogy a kormányzatnak nem állt szándékában kockára tenni az egyre inkább révbe érő kiegyezési tárgyalások sikerét egy országgyűlési képviselő letartóztatásával. A fent említett körülmények miatt nem meglepő, hogy a „Negyvenkilencz" feltételezhetően nagyon kis példányszámban jutott el az olvasókhoz. Kossuth Helfynek írott utasításaiból kiderül, hogy az emigránsok az egyes számokból 100 és 200 közötti példányt próbáltak bejutatni az olasz küldöncök segítségével az országba.12 3 Tisztában voltak azzal, hogy ez a Magyarországon megjelenő legnépszerűbb politikai lapok, a „Pesti Napló" vagy a „Hon" több ezres példányszámához képest meglehetősen kevés,12 4 de többet a lelepleződés veadat-tár az 1848-diki és 1849-diki magyar hadjáratból. Szerk. Vahot Imre-Gánóczy Flóris. Pest, 1861. - v. ö. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-61. Bp. 1967. 279.; Szakács M.: Vidacs János i. m. 107., 113.; Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862). Századok 140/3. (2006) 646-648.; Farkas Katalin: A rendőrség és a magyar függetlenségi szervezkedések (1859-1866). Aetas 21/4. (2006) 51-53.; 57. 120 OSZK KT. Fond 27/19. Szilágyi-Kossuth, 1867. jan. 31. 121 MOL R 90. 4835. Levél Pestről, 1867. febr. 23. A Kossuth iratai közt található levél címzettje valószínűleg Szilágyi lehetett, szerzője azonban nem azonosítható, mert aláírását utólag olvashatatlanná tették. A levél írója február 5-én érkezett Pestre, és kapcsolatba lépett a „Negyvenkilencz" terjesztésével megbízott egyik személlyel, akitől értesüléseket szerzett a szélsőbaloldaliak álláspontjáról is. 122 Madarász József nagyon meglepődött Kossuth távolságtartó viselkedésén, amikor 1868 elején Torinóban meglátogatta őt, hogy rábírja a hazatérésre. (Madarász József: Emlékirataim 1831-1881. Bp. 1883. 363-369.) A volt kormányzó magatartása, legalább részben, minden bizonnyal a leírt eseményekkel állhatott kapcsolatban. 123 MOL R 65. 1.1. Kossuth-Helfy, 1867. jan. 13, ápr. 1. Kossuth Irányinak azt írta, hogy tudomása szerint a hazaiak 2-300 példánynál többet nem mernek szétküldeni. (MOL R 75. 1. t. Kossuth-Irányi, 1866. dec. 20. 124 A „Pesti Naplónak" az 1860-as évek közepén nagyjából hatezer előfizetője volt, „A Honnak" pedig valamivel több, mint kétezer. (A magyar sajtó története II/l. i. m. 568, 642-643.) Az
