Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: ,Az erős akarat nem ismer akadályt" A „Negyvenkilencz" című lap története III/697
hogy az újságot titokban Magyarországon nyomják. Éppen ezért nem jelölték meg a lap kiadóját, szerkesztőjét és szerzőit, Kossuth pedig minden esetben egyes szám harmadik személyben írt magáról. Az ok részben talán a kormányhatóságok félrevezetésének szándéka lehetett. Emellett arról akarták meggyőzni a magyar közvéleményt, hogy az országban erős függetlenségi mozgalom működik. Kossuth ennek akkora jelentőséget tulajdonított, hogy emigráns társainak, Irányi Dánielnek és Szarvady Frigyesnek írt leveleiben is Magyarországon megjelenő lapként mutatta be a „Negyvenkilencz"-et. Helfyt pedig határozottan kérte, hogy még Türr előtt se fedje fel a valóságot, mert a lap hitele nagyban függ attól, hogy otthon nyomják.6 0 Kezdetben Bécset akarta a megjelenés helyeként a címlapra íratni, később azonban a függetlenségi eszméket szimbolizáló Debrecent választotta.6 1 Az első számban szereplő három cikk közül kettőt Kossuth írt. A „Programm" című írásban leszögezte, hogy Magyarország jövője szempontjából létkérdés a függetlenség, mert a Habsburgok nagyhatalmi törekvései kizárják a haza szabadságát. A lap célját a következő mondatokkal foglalta össze: „A nyomás, az ámítások, 's egy pár reménybeli megcsalatkozás (amiben saját mulasztásainknak is legfőbb része van) elegek voltak arra, hogy nemzetünk az önbizalomban megfogyatkozzék. Lapunk feladata lesz az önbizalmat feleleveníteni a nemzetben, a meggyőződést férfias akarattá, s az akaratot tetté érlelni." Az idézett rész tökéletesen tükrözi Kossuthnak azt a nézetét, hogy a magyarországi politikusok felelősek a remélt szabadságharc sikeréért, és nem elegendő, ha csak az emigrációra és a kedvező nemzetközi körülményekre várnak. A cikk végén, aláírás helyett egy spártai hősökre utaló latin idézet állt: „Nos trecenti sumus".62 A Deák-párt álláspontjával szembeni ellenvetéseit Kossuth a „Lapunk korszerűsége" című írásában fejtette ki részletesen. Itt már megjelennek Kossuth kiegyezés elleni érvrendszerének legfontosabb elemei. Véleménye szerint Deák félrevezette a közvéleményt, amikor azt állította, hogy az udvarral kötendő megegyezéssel el lehet kerülni a forradalmat, meg tudják menteni az alkotmányt, a kialakítandó politikai rendszer pedig később módosítható lesz. Ezzel szembeállítja a jogfeladás gondolatát, és felveti, hogy az államadósság részbeni átvállalása súlyos következményekkel fog járni Magyarország pénzügyi helyzetére nézve. A cikk végén a következő, a későbbi számokban is többször ismétlődő sorok olvashatóak: „Caeterum censeo... Egyébiránt oda szavazunk, hogy a trónfosztott osztrák ház bitor uralmát meg kell semmisíteni."6 3 Az első szám harmadik, „A közös ügyek hálója" címet viselő cikkét azonban az eddigi nézetekkel szemben nem Kossuth, hanem Szilágyi Virgil írta. Ez azért tűnhet meglepőnek, mert az említett írás megjelent Kossuth emigrációs 60 MOL R 75. 1.1. Kossuth-Irányi, 1866. dec. 3., jan. 25.; MOL R 65. 1.1. Kossuth-Helfy, 1866. dec. 21. 61 KLI VII. 157-158. Kossuth-Helfy, 1866. nov. 18. 62 Negyvenkilencz 1. (1866. nov.) A latin idézet fordítása: „Háromszázan vagyunk." A mondat idősebb Seneca „Suasoriae" című, szónoki gyakorlatokat tartalmazó művéből való. A Leonidasz szájába adott szónoklat olvasmányként szerepelt egy 19. században elterjedt latin tankönyvben. Az itt említett tények felkutatásáért köszönetet mondok Gloviczki Zoltánnak. 63 Negyvenkilencz 1. (1866. nov.)
