Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Vári András: A magyarországi hitelszövetkezeti mozgalom megalapítása 1886-1894 III/629
A Károlyi Sándor-féle szövetkezeti elit kezdetben úgy képzelte a szövetkezeti mozgalom elterjedését, hogy Pesthez hasonlóan a többi megyék is megyei szövetkezeti központokat fognak alakítani. Arra ekkor még nem gondoltak, hogy saját szervezetüket növesszék országossá. Bár két vármegye (Torontál, Zemplén) továbbá a Zala-megyei Gazdasági Egyesület már 1887-ben hivatalosan is felvilágosításokat kért a szövetkezetekről, végül is csak Arad megyében tettek kísérletet megyei központ alapítására.8 1 Ebben szerepet játszhatott a források, ismeretek, megfelelő káderek szűkössége is. Annyiban ugyanis, amennyiben a Károlyi-szövetkezetek terjesztési elgondolása a megyékre épített, egyben függővé is vált a megyék helyzetétől. A megyék helyzete ekkorra nemcsak anyagilag zilált, az önkormányzatiság szelleme is a végét járta. Lippai Zoltán visszaemlékezése szerint, amikor a megyei tisztviselők választásának jogát elvették, a közgyűlés egy része ezt némi megkönnyebbüléssel fogadta: „Evvel is kevesebb gondunk lesz!"8 2 Erre rímel egy erős gazdasági egyesülettel rendelkező vármegye, Somogy tehetetlenkedésének története. A megye közgyűlése már 1886 nyarán bizottságot küldött ki, hogy tanulmányozzák a szövetségbe lépett gazdasági egyesületeknek a megyéhez intézett átiratát, melyben a szövetség a Pest és más megyékben az idő tájt indítandó hitelszövetkezeti mozgalom támogatását kérte.8 3 A részleteket mellőzve csak azt a tényt közlöm, hogy röpke tizenegy év múlva már meg is volt a megyei hitelszövetkezet. De talán még így is várható lett volna azonban, hogy egy-két megye megpróbálja utánozni a példát. Elképzelhető a rivális gazdasági szereplők, a „merkantil" érdekek összefogása is az új jövevények ellen. A vidéki takarékpénztárak nem örültek a szövetkezetek konkurenciájának és komoly szövetségeseik voltak a helyi közigazgatásban. Még Pest vármegyében is előfordult, hogy a községi jegyző elrendelte a falunak a nem túl közeli, ám annál „barátibb" takarékpénztár használatát. A megye azonban szigorúan megfeddte ügynökként föllépő jegyzőjét.8 4 Bármitől tartottak is a riválisok, félelmeik, miként a piacgazdaság gyors megbéklyózásához fűzött agrárius remények is, túlzottak voltak. A hitelszövetkezetek hozzájárultak ugyan a kamatlábak csökkenéséhez, de nem a rivális takarékpénztárak üzletének rombolása árán. Az egész helyi pénzügyi szektor, a szövetkezet és a takarékpénztár együttes forgalma is nőtt, tehát a tortát meg kellett ugyan osztani, de az egyes részek mégis egyre nagyobbak lettek.8 5 3.4. A hitelszövetkezetek országossá szélesítése Tisza és kormánya továbbra sem kísérelték meg a Pestmegyei Hitelszövetkezet expanzióját gátolni. Máshol viszont csak egyetlen egy helyen, Arad me-81 Csepregi Horváth: Gr. Károlyi, 76-77. 82 Lippai Zoltán: A magyar birtokos osztály és a közélet. Budapest 1919, 15-16. A szerző Győr vármegye 1890-es éveire emlékszik vissza. 83 Jantsits Endre: A Somogymegyei hitelszövetkezetek szövetsége működésének első tizenkét éve, Budapest 1910, 6-11. 84 Csepregi Horváth: Gr. Károlyi, 67-68.A történet Sükösdön, 1889 augusztusában, két és fél évvel az indulás után történt, Az alispáni körrendelet szövegét idézi Csepregi Horváth: i. h. 85 Vargha: i.m. 445-446
