Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
deni nagyhercegséghez hasonló mozgalmat idézne elő, valamint Dániát kötelezné jogainak gyakorlására." Bille tudatos sejtetésének meglett a hatása: Lederer elmagyarázta, hogy a magyar tisztek ügyét „magasabb szempontokból kiindulva kell" tekinteni és „mind Dániának, mind Poroszországnak egyformán érdeke, hogy ne hagyja a dolgokat odáig fajulni, hogy a helytartóság beváltsa fenyegetését és egy ilyen intézkedés által Észak-Németország egy része anarchikus mozgalomnak essen áldozatul"5 5 Lederer november 16-i jelentése arról tanúskodik, hogy valóban közel áll a schleswigi helyzet egy újabb háború kitöréséhez. „A helytartóság tárgyalásba lépett az Észak-Németországban és nevezetesen Hamburgban található magyar lázadótisztekkel és az esetleges visszahívott porosz tiszteket ők fogják pótolni és különösképpen Klapkának szánnak ebben szerepet." Ez pedig azért veszélyes, mert az évszak miatt a tenger befagy, Dánia nem tudja használni a flottáját és a schleswig-holsteini seregnek lehetővé válik a zavartalan előrenyomulás. Moltkével egyetértve Lederer arra kéri Schwarzenberget, hogy miután mindenhol leverték már a forradalmakat, az új német központi hatalom, amiről szeptember 30-án Poroszország és Ausztria egyezményt kötött5 6 , iktassa ki végérvényesen a Holsteinben még mindig korlátlanul működő helytartóságot.5 7 Arra a kérdésre azonban, hogy valóban harcoltak-e magyar tisztek a schleswig-holsteiniek oldalán, vagy csak minisztertanácsi és sajtópletyka-szinten rekedt meg a „dolog", a kutatások hiánya miatt nem lehet válaszolni. Jánossy Dénes mindenesetre tud arról, hogy Ólmossy őrnagy von der Horst vezérkarába került, Lukácsy százados pedig egy pattantyús üteg felállítására kapott megbízást. 58 Akármi is lett az ügy végeredménye annyi biztos, hogy a rémhír beleivódott a közönségbe és ez nem fokozta a magyarok iránti rokonszenvet. „A magyar felkelés iránti szimpátiák, amelyek itt nemcsak a liberálisok, de a konzervatívok között is az osztrák viszonyokkal kapcsolatos tájékozatlanság miatt uralkodtak részben eltűntek" - írja Lederer. „A magyar lázadó tisztek schles-55 Lederer Schwarzenbergnek Kopenhagen Nr 84. 1849. november 6. HHStA. Wien Ministerium des Aeußern PA. XXIV Dänemark Berichte, Weisungen, Varia 1849 12. 56 1849. szeptember 30-án írta alá Schwarzenberg és Bernstorff, Poroszország bécsi követe az új központi hatalomról, az ún. Interimről szóló szerződést, amely az összes szövetségi kormány nevében köteles volt ellátni 1850. május 1-jéig a szövetségi feladatokat. Végrehajtó szerve az ún. Bundeszentralkomission csak december 20-án, János főherceg távozása után kezdte meg működését Frankfurtban. Az osztrák és porosz tagokból álló négy fos bizottság a Vormärz időszakát testesítette meg. 57 Lederer Schwarzenbergnek Kopenhagen Nr. 87 1849. november 16. HHStA. Wien Ministerium des Aeußern PA. XXIV Dänemark Berichte, Weisungen, Varia 1849 12. 58 Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852. Bp.1940. 56. Klapka volt talán a dán diplomáciában a legtöbbet szereplő magyar, ugyanis nemcsak 1849 őszén, de 1850 augusztusában is felbukkan a neve. 1850. augusztus 10-én a dán külügyminiszterré kinevezett Reedtz tájékoztatja Bille-Brahe-t, hogy a párizsi dán követ augusztus 4-i jelentése szerint Klapka a Telekivel való találkozó után visszament Londonba, hogy onnan hajóra szállva Hamburgba induljon és a schleswig-holsteini hadsereg fovezérletét átvegye. „Tényszerűen nem tudjuk igazolni, de felajánlották neki és bizonyosnak látszik, hogy meleg fogadtatásban részesül a hercegségekben." - Reedz Bille-Brahenak Kjöbenhavn Nr. XXIV 1850. augusztus 10 Rigsarkivet Depertamentalia Wien 1848-1851. Vrints is arról tájékoztatja augusztus 12-én Schwarzenberget, hogy Reedtz — 1850. augusztus 6-tól külügyminiszter — nagy hangsúlyt fektetett a hírre. (Vrints Schwarzenbergnek Kopenhagen, Nr. 78A 1850. augusztus 12 HHStA Wien Ministerium des Aeußern PA. XXIV Dänemark Berichte, Weisungen, Varia 1849 12.)
