Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Raáb Renáta: Az 1848-49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében III/893
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy 1848-ban a német liberálisok számára is Schleswig lett a birodalomalapítás alapköve és a német egység sikerét a schleswigi üggyel azonosították. Ez volt az egyetlen nemzeti politikai okokból fakadó fegyveres konfliktus 1848-ban Németország számára és a schleswigi ügyön „tesztelték" a német egység sikerét vagy kudarcát.14 Mint látható a schleswigi kérdés nem a frankfurti nemzetgyűlés terméke, sokkal inkább lehet — némi túlzással persze — állítani, hogy inkább a fordítottja igaz. A schleswigi kérdés — amely az 1820-as évektől mint a német egység motorja, katalizátora vagy szimbóluma működött — termelte ki magából a frankfurti nemzetgyűlést, a német egységtörekvések rövid élettartamú parlamentáris intézményét. Míg a frankfurti nemzetgyűlés néhány hónapos kudarccal teli működés után eltűnt a színről, a schleswigi probléma eltörölhetetlen, eleven kérdés maradt 1920-ig, sőt még azután is. Az 1838-as frankfurti germanista ülésen „Germanistentag"-on is mint egyetlen nemzeti kérdést a schleswig-holsteini ügyet tárgyalták. Az itt jelenlévő tudósok (Dahlmann, Grimm, Beseler, Welcker, Michelsen stb.) kiemelték a schleswigi kérdést a regionalizmus területéről és az „ügy" átszivárgott a dél-német államokba is. A badeni csoport is 1848-as zászlajára tűzte Schleswig jelszavát. Az 1848. március 5-i heidelbergi gyűlés is a Német Szövetségnek vindikálta Schleswig birtoklási jogát. Ilyen stabil társadalmi bázissal a háta mögött a schleswig-holsteini ideiglenes kormány már március 28-án a Német Szövetséghez fordult, hogy kérvényezze Schleswig felvételét a Szövetségbe. Az ideiglenes kormány a Német Szövetségen kívül Poroszországtól, Hannovertől, Mecklenburg-Schwerintől, Mecklenburg-Sterlitztől, valamint BraunschweigtŐl is (azaz a 10. szövetségi hadtestet képező államoktól, amelyhez Holstein is tartozott), katonai segítséget kért. Arnim, a porosz kormány külügyminisztere a berlini dán követnek kifejtette, hogy amennyiben dán csapatok vonulnának Holsteinbe ez a Német Szövetség elleni támadásnak minősülne, de még ha csak Schleswigben bukkannak is fel a dán katonák, az is porosz intervenciót vonna maga után, hiszen éppen Schleswig hovatartozása jelenti a „nagy német kérdést".15 Dánia hiába kérte Poroszországot, hogy akadályozza meg a kielei ideiglenes kormányt abban, hogy a schleswig-holsteini felkelők átlépjék az Ejdert, a porosz kormány már kiadta a parancsot, hogy velük együtt porosz csapatok is induljanak el Rendsburg felé. A porosz országgyűlésen Arnim április 4-én azzal indokolta a porosz előrenyomulást, hogy a porosz csapatok csak a német területet és német jogokat védik.16 Frankfurtban a Szövetségi Gyűlésen ezzel egyidejűleg április 2-án vetette fel a porosz követ, Dönhoff gróf a dán - német kérdést. Rámutatott arra, hogy levél —• ahogy ez várható volt — hatalmas örömet váltott ki a királyságban, viszont a hercegségekben és Németországban háborús hangulat alakult ki. 14 Günther Vollstein: Das „Grossdeutschland" der Paulskirche. Nationale Ziele in der bürgerlichen Revolution 1848/49 Düsseldorf 1977. 24. Io Arnim később 1852-ben a berlini bíróság előtt, mikoris a porosz minisztérium megsértésével vádolták, a következőképpen indokolta 1848-as magatartását: "Felbecsülhetetlen szerencse egy forradalmi nép számára, ha igaztalan támadás által önvédelmi háborúra kényszerítik. Ez volt a mi esetünk - Németország Poroszországgal az élen. A koppenhágai győztes forradalom Németországot harcra hívta ki." Walter Bussmann: Zwischen Preussen und Deutschland. Friedrich Wilhelm IV Eine Biographie, Berlin 1990. 301. lfi Alexander Thors0e: Kong Frederik den syvendes Regering I—II. Et bidrag til den danske stats historie fra 1848-1863.Gyldendalske Boghandels Forlag, 1884. I. 151.
