Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
Reformkori pályája és politikai arculata sok szempontból rokonítható Batthyányéval. Mindkettőjük nézeteit befolyásolta a széles körű olvasottság (bár ez a reformer elit többségéről elmondható). Széchenyi, Eötvös, Pulszky és Gorove István mellett Szemere és Batthyány voltak azok a politikusok, akik működés közben is látták a polgári demokrácia intézményrendszerét, s ily módon sokkal megalapozottabb nézeteik voltak ezekről (s a nemzetközi politikáról is), mint azoknak, akik csupán elméleti ismeretekkel rendelkeztek ezekről. Szemere politikusi rutinját a megyében szerezte, Batthyány időnként ugyan szintén részt vett Vas és Fejér megyék közgyűlésein, de politikussá nem ezeken, hanem az országgyűléseken érett. Ugyanakkor mind Batthyány, mind Szemere elsősorban a már említett praktikus ügyekre, illetve az ellenzék egybetartását lehetővé tevő közjogi-nemzeti kérdésekre koncentrált az 1843-1844. évi országgyűlésen. Batthyány főrendi ellenzéki vezető szerepe 1843-44-ben egyértelművé vált; Szemere 1843-44-ben Klauzál mellett volt az alsótáblai ellenzék egyik vezetője, anélkül azonban, hogy a tényleges vezetésre aspirálhatott volna. Talán csak 1847-ben, a programalkotás időszakában volt némi halvány esélye a köznemesi ellenzék vezetésének ideiglenes megszerzésére. Mindketten komoly elméleti képzettséggel rendelkeztek, de míg ez Szemerében az elméleti kérdések iránti fogékonysággal párosult, Batthyány nem nagyon foglalkozott ilyenekkel. Jellemző, hogy míg Szemere az „Utazás külföldön" hasábjain vagy fél tucat elméleti tanulmányt helyezett el, s a halálbüntetésről szóló munkája komoly teoretikus hajlamról tanúskodik, addig Batthyány egyetlen fennmaradt önálló munkáját az ikervári cukorgyárról, tehát egy teljességgel gyakorlati tárgyról írta (vagy íratta).30 2 Jellemző, hogy amikor 1847. februárjában Deák felvázolta neki az ellenzéki program alapelveit, azt rögtön megértette, hogy Deák fontos dolgokat mond, de azonnal megírta Telekinek, hogy jobb lenne, ha Teleki vagy Kossuth, vagy mindketten eljönnének Deákhoz, mert „annak nem fogjátok hasznát venni, amit nekem Feri szóval mondott, mert én azt stylusba foglalni nem tudom".30 3 Szemere viszont úgy jelent meg az 1847. márciusi ellenzéki tanácskozáson, hogy vitte a saját ellenzéki programtervezetét, amely megpróbálta kiegyenlíteni az ellenzék különböző csoportjai közötti nézeteltéréseket. Batthyány prakticizmusára jellemző, hogy ő pártolta Szemere tervezetét, ellentétben Kossuthtal.30 4 Kettejük személyes viszonyáról szinte semmit sem tudunk. Kemény Zsigmond azt állítja, hogy Szemere összeférhetetlen volt Batthyányval, s „személyesen is majdnem ellenségek valának". Batthyány „az angol arisztokratikus szabadelvűséget képviselte, míg Szemere a térszínítés [egyenlősítés] és a francia demokrácia embere volt".30 5 Batthyány általában nem barátkozott rangban alatta lévőkkel (Deák és Bezerédj István a kevés kivétel közé tartozott), s még az 1843-44-től fő szövetségesévé váló Kossuthhoz sem fűzte személyes barát-302 Közli Molnár András, 2007. 303 Batthyány - Teleki László, Kehida, 1847. febr. 9. Közli Molnár András, 2007. 304 Ld. erre Kemény levelét Kemény Zsigmond, 2007. 93-97. 305 Kemény Zsigmond, 1982. (1850.) 316-317. Varga János, 1982. 1206, 1207. szerint az egyik ok éppen az volt, hogy Szemere általánosabb formában említette az örökváltság kérdését.
