Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
ság. Keménynek Batthyány és Szemere ellenséges viszonyáról szóló állítását azonban semmi nem támasztja alá. Tudjuk, hogy Batthyánynak 1841 körül bizonyos fenntartásai voltak Kossuthtal szemben,, de nem helyeselte Széchenyi Kossuth elleni fellépését. Szemere nem nyilatkozott a Széchenyi-Kossuth-vitában; Széchenyivel szembeni személyes ellenszenve és radikálisabb nézetei miatt azonban inkább Kossuthhoz ált közel. Batthyány és Kossuth együttműködése 1843-44-től kezdve egyre szorosabbá vált, Szemere pedig — nyilván az ellenzéki programról folyó vitákban történt mellőztetése miatt is — 1847-ben a külvilág számára is érzékelhetően rivalizált Kossuthtal. Kettejük közül Batthyány volt a vérbeli politikus: Szemere ugyan az 1830-as években eldöntötte, hogy a politikusi pályára lép, de közben tudósi és szépírói ambíciói is megmaradtak, „...kötelességeim közé tartozott azzal bajlódni, szenvedélyem az soha sem volt" - írta a politikáról 1852-ben rokonának, Szemere Miklósnak.30 6 Batthyánynál a kettő, kötelesség és szenvedély találkozott egymással. Politikusi eszköztáruk is eltérő volt: természetesen mindketten éltek politikai szónoklatok eszközével, de kettejük közül kétségtelenül Szemere volt a jobb szónok. Horváth Mihály szerint „Szemere magába zárkózóbb volt mindnyájánál; véleménye nehezen s csak legkésőbben volt tudható; de művészies szónoklata mindig tanulságot s élvezetet nyújtott. Ritka ember tudja gondolatait oly szabatosan kifejezni, mint ő, ki még a rögtönzés hevében sem mondott soha többet, mint mennyit mondani akart, nem használt soha más kifejezést, mint amely éppen megkívántatott gondolatának nyilvánítására".30 7 A Szemerét szívesen bíráló Pulszky szerint „ő is nagy mestere volt a szónak, rögtönzött beszéde is mindig szabatos volt, kimért s európai színű, de mégsem gyújtott soha; az ember érezte, hogy a vita hevében sem mond soha többet, mint amennyit mondani akart, holott Kossuth elragadtatva szónoklatának árjától, néha olyanokat is mondott, melyeket higgadtabb pillanataiban megbánt; de a nemzet könnyen megbocsátja s elfelejti az ily hibát, míg Szemere szabatossága idegenséget szült, a nép soha nem tudta magát azonosítani vele".30 8 Batthyány nem volt rokonszenves személyiség: a reformkorban is gyakoriak voltak személyes konfliktusai nemcsak politikai ellenfeleivel hanem elvbarátaival. Ugyanakkor határozott személyisége és vitathatatlan tekintélye révén alkalmas volt az ellenzéki egység megteremtésére és megőrzésére. Pulszky szerint „Szemere személyisége nem volt soha rokonszenves",30 9 Pálffy János pedig, akivel 1848-ban az Országos Honvédelmi Bizottmányban dolgoztak együtt, „szegődékeny jelleműnek" nevezte Szemerét.31 0 Vadnai Károly, aki gyermekként és fiatalemberként ismerkedett meg Szemerével, úgy vélte: „...a maga egész teljességében inkább volt a »modern európai«, mint az akkori »magyar« típusa. S tán 306 SzB - Szemere Miklóshoz, Párizs, 1852. okt. 23. Közli Perényi József 41. 307 Horváth Mihály III. 265. 308 Pulszky Ferenc I. 298. 309 Pulszky Ferenc I. 101. 310 Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak. S. a. r. Szabó T. Attila. Kolozsvár, é. n.124.
