Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
Ez az esemény adta meg a döntő lökést a reformellenzék párttá szerveződéséhez. A Konzervatív Párt megalakulása után tartott egyik első ellenzéki értekezleten határozatot hoztak az országos párt megalakításáról. December végén Batthyány Lajos szétküldte a meghívókat a következő év márciusában tartandó, programalkotó értekezletre. Szemere érezhetően némi sértődöttséggel figyelte az ellenzéki tanácskozásokat, annál is inkább, mert egyikre sem hívták meg. így nem volt ott a június 6-án és november 30-án tartott konferenciákon, s csupán Vukovics Sebő leveléből értesült róluk. „Véletlen csak nem lehet ez összejövetel, ha pedig hívogatnak konferenciára, és engem nem hívnak, akkor furcsa, ha mégis várnak" -írta Vukovicsnak 1847. január l-jén. Úgy vélte, hogy ha az előző országgyűlés után a többség az ő követjelentési beszédéhez hasonlóan referált volna a történtekről, az ellenzék nem állna ilyen rosszul. Az elmúlt országgyűlés „nem volt organikus egység, hanem csoportozat a vezérfonalat tekintve." Éppen az ellenfél miatt talán jobb is lenne, ha ideiglenesen kisebbségben maradnának. Az ellenzéknek tehát újjá kellene születnie. Szemere februárban Rómába szándékozott utazni, de a tervezett út — valószínűleg éppen a programalkotásban való részvétele miatt — elmaradt.20 3 Február elején Pesten már ő tájékoztatta az ellenzék vezetőit a nádorrá kiszemelt István főhercegnek a felsőtábla rendezésére és az alsótábla megrendszabályozására vonatkozó szándékairól.20 4 Az ellenpárt programjának közzététele után nagy várakozások előzték meg az ellenzéki program megalkotását is. Deák amellett érvelt, hogy ne végleges programot alkossanak, csak az alapelvekben állapodjanak meg. Az ellenzék többsége azonban nem értett egyet e javaslattal, s — Kemény Zsigmond tanúbizonysága szerint — „minden ellenzéki tag belátta, miszerint már ha szintén programnak sem kereszteljük, oly határozatokat kell hozni, melyek a programot teljesen pótolják." így az 1847 márciusi értekezlet előtt több programvázlat is készült. Kossuth és a megyerendszert védő municipalisták megállapodtak bizonyos elvekben, Eötvös József és a centralisták pedig leírták fő elveiket. A két program — Kemény szerint — csak abban különbözött, hogy Eötvösék programjában szerepelt a felelős kormány követelése. Ezután Kossuth is belevette tervébe, hogy „az eddigi garanciák mellé újaknak is kivívására törekszünk", ami egyszerre jelentette a megyerendszer fenntartását és a felelős kormány követelését. Ekkor érkezett meg Szemere a harmadik programtervvel. S most adjuk át a szót Keménynek: „Ebben majd minden lehető árnyalat megtalálta kedvenc eszméjét, l-o.) A központosítok számára volt a parlamentáris kormány; 2-o.) kik a horvát reakciótól féltek, azok fölbátoríttattak ily kifejezés által: óhajtjuk a magyar nyelv és nemzetiség terjesztését, de a többi népiségek méltányos igényeinek, Sv"t előítéleteinek óvatos kímélésével; 3-o Kik a gyökeres reformoktól, minők az adó és örökváltság körüli tervek, rettegtek, megtalálták a békítő klauzulát ezen eszmében: (NB. a szavakra nem emlékezem, csak magára az eszmére) mi törekvéseink számára irányt és tájékozási pontokat állítottunk föl, azon-203 SzB - Vukovics Sebőhoz, Bécs, 1847. január 1. Közli SZBL 42. 204 KLÖM XI. 272.
