Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
ban ha óhajtásaink rögtön és egészen nem létesíthetünk, örömmel segélünk elő minden indítványt, jöjjön az bárhonnan, ha irányunkkal egyezik, és céljainkat bármely mértékben előmozdítja; 4-o.) Kik végre az oppozíciónak a kormánnyal súrlódását vagy általában igen rendszerezettnek vagy különösen Apponyira vonatkozólag igen élesnek találták, azokat két szentencia által vonta magához Szemere; egyik szentencia volt, hogy mi ellenzéseinket nem személyek, hanem elvek és tények ellen irányozzuk; a másik szentencia pedig ez vala: az ellenzéki elnevezéssel ezentúlra fölhagyván, magunkat független reformereknek nyilvánítjuk." A tervezetben szerepelt még Magyarország és Erdély uniójának, a nyilvánosság kiterjesztésének követelése, valamint a szabad egyesülés és társulás „alkotmányos tisztaságában fenntartása." Szemere tervezete — Kemény szerint — nagy zavart okozott, mert éppen a nagy gyűlés előtti napon terjesztette elő, s számos párthíve lévén, talán még többsége is volt. A március 14-én Klauzál Gábornál tartott ellenzéki értekezleten éles vita folyt a két tervezetről: Kossuth erősen Szemere ellen nyilatkozott, Batthyány pedig mellette. A reformpárt elnevezést azonban a többség nem támogatta. A gyűlés úgy döntött, hogy Kossuth és Szemere verzióját kell egybeönteni. A Kossuth által így kiegészített sajátjavaslat végleges nyilatkozattá (pontosabban: az alapelveket és a programalkotás szándékát kimondó nyilatkozattá) formálva tartalmazta Szemere programjának leglényegesebb pontjait. (A két program közötti eltérés persze nem lehetett olyan jelentős, hiszen az ellenzéki konferenciáról beszámoló titkosrendőrök szinte nem is érzékelték a vitát).20 5 (Szemere tervezetének szövegét nem ismerjük, de Kemény levele és a Kossuth-féle kiegészített fogalmazvány alapján valószínűleg több ponton azonos volt azzal a szöveggel, amely Szemere Batthyány Lajosról írott jellemrajzának szövegében maradt fenn.20 6 A végső szövegben az ellenzék tagjai kimondták, hogy feladatuknak a kormányzat ellenőrzését tekintik, s egyben kifejtették, hogy e kormányzat irányát veszélyesnek tekintik. Ez azt jelentette, hogy az ellenzék tagjai ekkor még csak nem is álmodtak a kormányra kerülésről. A párt céljául az érdekegyesítés megvalósítását szabták meg, a más nyelvűek érdekeinek „óvatos kíméletével." A konkrét célok között szerepelt az unió Erdéllyel, a közteherviselés, a nem-nemesek törvényhozási és helyhatósági jogokban való részesítése, a törvény előtti egyenlőség, s az úrbériség eltörlése örökváltság útján. A párt közjogilag a Pragmatica Sanctio és az 1790. évi X. törvénycikk alapján áll. E határozatokat aztán a március 15-i ellenzéki gyűlés el is fogadta. E határozatok alapján egy bizottmányt küldtek ki, amelynek feladata az volt, hogy véglegesítse a szöveget. E bi-205 Kemény levelét Kemény Zsigmond, 2007. 93-97. A dokumentumokat és a tanácskozásról beszámoló titkosrendőri jelentéseket közli KLÖM XI. 116-130. és 274-276. Ld. még Kosáry Domokos, 2002. 368-369. 206 Közli Szemere Bertalan-. Politikai jellemrajzok. - Okmánytár. Sajtó alá rendezte Hermann Róbert és Pelyach István. Bp., 1990. 103-104. (továbbiakban Szemere Bertalan, 1990.); Hermann Róbert, 1998. 167-168. - Szemere Kossuth-jellemrajza szerint ő maga már ekkor kinyilvánította republikánus érzelmeit, mire Kossuth leírhatatlan gúnnyal „a jövő századra utasított". Szemere Bertalan, 1990. 229. Ugyanakkor érdekes, hogy 1848. márc. 23-án Joseph Andrew Blackwell előtt a republikánus kormányforma ellenzőjének vallotta magát. Joseph Andrew Blackwell 140.
