Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
kik annak hordozói, ellenben itt vádam kevésbé (bár mégis) illeti a személyeket, s inkább a rendszert, amint ez alkotva van." Szemere szerint az egyik probléma az, hogy az alsótábla eljárása nincs szabályozva; „mindenki mennyiszer akar, szól annyiszor, a kérdések föltevésében nem állandó szabály, de a felekezetek közt mindannyiszor megújuló harc dönt, és semmi nem gátolja, hogy mely határozat az ülés elején hozatott, végén az föl ne forgattassék." A második probléma a tábla összetételében keresendő, amely „csak polgári törvénytudókbul s teológokbul áll; ilyen tábla legfölebb a polgári törvénykönyvet s a teológiát reformálhatja, de az országot nem," Ezért szükséges, hogy a tábla szakértőkből álljon, mert „az országot gyorsan, biztosan bölcsen csak egy oly követi tábla fogja reformálhatni, mely a nép mindenféle-osztályai értelmességének megnyílván, ezt magában egyesíti1 ." Szükséges, hogy a tábla tagjai felelősek és szabadok legyenek; jelenleg ugyanis, a követutasítások miatt felelősek ugyan, de nem szabadok. Miután a követutasítási rendszer megköti a kezüket, amíg az „továbbá is ily részletesen gyakoroltátilc, a diéta mindig soká fog tartani, és mindig keveset végezni"; mert lehetetlenné teszi a politikai kompromisszumot. A tábla tekintélyéhez szükséges, hogy „ez valamennyi néposztály érdekeit egyesítvén magában, a nemzeti akaratnak képviselője legyen"-, mert jelenleg csupán a nemességet képviseli, s ezt a főrendek, a klérus,' a szabad királyi városok képviselői minden vita alkalmával el is mondják; a kormány pedig egész magatartásával érzékelteti. Szemere szerint csak akkor „lesz szentség a törvény, valóság az alkotmány, azon értelemben, hogy a fölség uralkodik, a kormány igazgat, s a nemzet hoz törvényt", ha a képviselőház „maga körül tekintéllyel s hatalommal bír, ezzel pedig a képviselőház csak úgy fog bírni, ha nem néhány százezer, de 14 millió nevében szólhat, követelhet és határozhat!" Áza,z, ha az országgyűlést népképviseleti alapra fektetik. Eddig a beszéd nem volt több mint a reformellenzék nézeteinek színvonalas kifejtése. Ám ezt követően Szemere — ismereteink szerint — elsőként kezdeményezte az egységes ellenzéki párt létrehozását, mondván, hogy az ellenzék csak akkor lesz képes e feladatok elvégzésére, ha pártként is megszervezi magát, „s ez organizált pártegység legyen azon alap, melyen annak minden tagja, minden hírlapja, s minden hozzá tartozó törv[ény]hatóság következetesen mozogjon,"17 5 A további teendők között kiemelte a szabad királyi városok rendezését, a birtok-, a kereskedési és a vámviszonyok rendezését, a közlekedés fejlesztését, - az új büntető törvénykönyv bevezetését, „s ki kell mondani a közteherviselés elvét, mert jog- és érdekegység erőegységet szül". Összefoglalva, „szabad föld, szabad ember kell, s kell felelős kormány", de „felelős kormányban a szabadság magasb érdekeire nézve biztosíték csak úgy van, ha mellette s körülte már erős, kifejlett, bátor nemzet őrködik." A legfontosabb azonban a sajtószabadság kivívása, mert „csak ennek mezején s munkássaga által és világa mellett fognak az országos kérdések mind kifejtethetni, mind egymás közt soroztathatni, — mint tanító, bíró és őr áll ez a trón mellé, a kormány mellé, a tör-175 Ezt később Vukovics Sebőhoz intézett 1847. jan. 1-i levelében is megemlítette, közli SZBL 43. Szemere elsőségére Csengery Antal 233. és ennek nyomán Horvát Boldizsár, 1875. 24. is felhívta a figyelmet. Horváth. Mihály III. ^07. hivatkozik ugyan Szemere beszédére, de kezdeményező szerepét nem hangsúlyozza. Ujabban — némileg általános formában — szólt erről Varga János-. Batthyány és a jobbágyfelszabadítás. Századok, 1982/6. 1193. (Továbbiakban Varga János 1982.)
