Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
vényhozás mellé, — hasonló ez a napvilághoz, mely maga nem terem, de a természet fejlődésének nélkülözhetlen föltétele."17 6 Egyik hallgatója azt jegyezte fel naplójába, hogy „ennél szabadabb szellemű beszédet" még nem hallott.17 7 A követi beszámolóról Vay Miklós báró, Borsod megye, adminisztrátora küldött jelentést József nádornak, aki elégedetten nyugtázta, hogy Vay „bölcs igazgatási intézésének s kétség-szünető felvilágosításainak" köszönhetően „Szemere Bertalan volt követnek jelentés után tett kíméletlen kitörésekkel tett külön felszólalása" nagyobb hatás nélkül hangzott el. A nádor válasziratában még megjegyezte: „Kár valójában, hogy említett Szemere Bertalannak szép tehetségei nem oly irányban tüntetik ki magukat, mely a kellő mérsékletnek s a közjó érdekének inkább felelne meg."17 8 Maga Szemere egyébként úgy érezte, hogy a jelentést az ellenzéki többség álláspontjából kiindulva tette, s nem mindenben felelt meg a saját véleményének. „Inkább kellett volna a bírálatnál maradnom, de inkább hív akartam lenni, mint igazságos" - írta a beszéd 1847-es megjelenése alkalmával barátjának, Nagy Károlynak.17 9 Országgyűlési ténykedésének köszönhetően Szatmárnémet városa díszpolgárává választotta.18 0 Szemere megkísérelte a Pesti Hírlapban közzétenni a beszédet, s annak „megszelídítésébe" is belement volna18 1 ; végül azonban teljes szövegében csak két és fél év múlva, „Miklósvár" jelzéssel, Miskolcon jelent meg 1847-ben. „Pár év előtt, ha megjelen, örvendettem, most elkésett, igen elkésett" - írta erről barátjának, Nagy Károly gömöri főjegyzőnek.18 2 (A beszédet Széchenyi még ekkor is úgy értékelte, hogy az egyenesen hűtlenségi vagy felségsértési perbefogás alapjául szolgálhatna.)18 3 Amikor 1845. szeptember 25-én a fővárosi ifjúság fáklyászenével köszöntötte, Szemere ismét kifejtette az ellenzék párttá alakulásának szükségét. Egyben figyelmeztetett arra, hogy noha a kormányzat jelenleg az alkotmány, a nemzetiség és a reform jelszavait hangoztatja, „csak a szót, mint címert vette ált, de értelmét nem." Ám így is attól lehet tartani, hogy „általa a gyönge eszű elámíttatik, az ingatag pedig engedi magát elámíttatni, hacsak minden speciális kérdésnél ott nem világít szövétnekével az ellenzék, s nem hirdetgeti, hogy például ez nem reform, csalatkozunk, mert nem a part halad előre, de a sajkában mi megyünk hátra, hogy például ez és ez nem alkotmányosság, mert vele nem a szabadság, hanem a kiváltság terjesztetik küljebb, hogy például az nem 176 A beszéd kiadását ld. Szemere Bertalan követjelentési beszéde. Miskolcz, 1845. januar' 9ikén. Kiadja egy gyorsíró. Miklósvár [Miskolc], 1847. 3-49. (továbbiakban Szemere Bertalan, 1847.); SZDSZ 212-247. Részleteket közöl belőle Csengery Antal 222-233. és Hermann Róbert, 1998. 141-154., 160-163. 177 Szűcs Miklós, 1981. 205. Hasonló szellemben írt a beszédről Szűcs Sámuel, 2003.1. 197. is. 178 József nádor - Vay Miklós, Buda, 1845. jan. 19. Közli Lévay József, 1898. 155-156. 179 SzB - Nagy Károly, Miskolc, 1847. aug. 17. MTA Kt. Ms 4756/118. 180 Szatmárnémeti város 1844. dec. 21-i határozata. MOL Szemere kb. ir. 5. tétel. 181 SzB - Szalay László, Vatta, 1845. jún. 18. OSZK Kt. Lt. 182 Miskolc, 1847. aug. 17. MTA Kt. Ms 4756/118. 183 1847. aug. 28. Gróf Széchenyi István naplói. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Viszota Gyula. Magyarország Ujabbkori Történetének Forrásai. Gróf Széchenyi István összes munkái. VI. kötet. Bp, 1939. 624. (továbbiakban SZIN VI.)
