Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
A munka néhány részletét az Athenaeum közölte le az 1839. évi 2. kötetében. A kétkötetes műből harminc ívet (az I. kötetet, illetve a II. kötet 10 ívét) már kinyomtattak, amikor a Helytartótanács lefoglaltatta. Szemerét ez azért is kellemetlenül érintette, mert már az I. kötet egészének, és a II. kötet kétharmadának nyomtatási költségét kifizette.111 A Helytartótanács egyszer, a Kancellária kétszer foglalkozott a könyvvel, s vagy egy tucat cenzor nézte át. Egyikük kijelentette, nem volt még a kezében ilyen munka, egy másik pedig úgy nyilatkozott, hogy „ez a literatúrában új irányt fog kijegyezni; ily nyelven még senki sem írt, ily előadást én a magyar literatúrában nem ismerek."11 2 1840. májusában Pozsonyba utazott a könyv ügyében. Majláth Antal kancellár szívesen fogadta, de miután a munka ellenőrzésével megbízott Mérey Sándor „ráült" a kéziratra, egyelőre dolgavégezetlenül tért vissza Pestre, majd onnan Borsodba.11 3 Egyesek azt javasolták, hogy az éppen együtt ülő országgyűlésen sérelemként vessék fel a kötet ügyét, de Szemere úgy vélte, ez annak eltemetése lenne. „Valamiképp csak kibúvunk belőle" - írta Szemere Miklósnak.11 4 Szemere csak az 1839-40-es országgyűlés után kapta vissza a kéziratot, amelyből cenzori utasításra bizonyos részeket törölnie kellett; így pld. kimaradt belőle a francia esküdtszéki rendszer leírását tartalmazó 14 nyomtatott oldal. Az „Utazás külföldön" végül 1840. augusztus végén hagyta el a nyomdát, s óriási sikert aratott.11 5 Néhány hónap alatt 1250 példányt adtak el belőle, s a reformnemzedék ugyanúgy a demokrácia és a haladás kézikönyveként forgatta, mint néhány évvel korábban Bölöni Farkas Sándor „Utazás Ej szak-Amerikában" című munkáját.11 6 Maga Szemere is igen büszke volt rá, s amikor a Figyelmezőben egy — szerinte — a munka értékeit nem kellőképpen értékelő ismertetést olvasott (állítólag Szontagh Gusztáv tollából), hosszú levélben öntötte ki bánatát Szemere Pálnak, mondván, „inkább ohajték felfogva gáncsoltatni, mint ily értetlenül dicsértetni."11 7 111 SzB - Szemere Miklós, Pest, 1840. jún. 24. Közli Perényi József 28-29. Szemere ebben a levélben arról ír, hogy 3-4 héttel azelőtt foglalták le az íveket. Bártfay László 1841. jan. 10-i naplójegyzete szerint Szemere aznap panaszkodott neki, hogy az I. kötetet Mérey, „hihető, titkos feladás következtében lefoglaltatá", holott a munka már átment a cenzúrán. Bártfay László naplójából. I. 1838-1841. Válogatta és a jegyzeteket írta Jenei Ferenc. Bp., 1969. 147-148. 112 SzB - Szemere Miklós, Vatta, 1839. okt. 9. Közli Perényi József 27-28. 113 Ld. erre Kazinczy Gáborhoz írott levelét. Vatta, 1840. jún. 3. Közli Bitskey István, 1970. 237. 114 SzB - Szemere Miklós, Pest, 1840. jún. 24. Közli Perényi József 29. 115 SzB - Szüleihez. Pest, 1840. aug. 10. OSZK Kt. Lt. 116 Szemere Bertalan-. Utazás külföldön. Második, bővített kiadás. Kiadja Geibel Károly. Pest, 1845. I—II. (továbbiakban Szemere Bertalan, 1845. I—II.) A munka újabb, rövidített kiadását ld. Szemere Bertalan: Utazás külföldön. Válogatás Szemere Bertalan nyugat-európai útinaplójából. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és a szerkesztői utószót írta Steinert Ágota. A tanulmányt írta Sőtér István. Bp., 1983. A többi, hasonló reformkori útirajzzal együtt elemzi Fenyő István: A polgárosodás eszmevilága útirajzainkban 1848 előtt. In: Két évtized. Bp., 1968. 109-128.; Pándi Pál: „Kísértetjárás" Magyarországon. Az utópista szocialista és kommunista eszmék jelentkezése a reformkorban. Bp., 1972. I. 127-150. Szemere utazására újabban ld. Csorba Csaba: Szemere Bertalan nyugat-európai utazása (1836-1838). In: Ruszoly József, 1991. I. 49-70.; Pulszky Ferenc I. 173. 117 SzB - Szemere Pál, Vatta, 1838. okt. 26. RL SZT 17. k. No. 16. Szontagh és Szemere viszonya csak 1841 elején rendeződött. Ld. erre uő. - uő., uo., 1841. jan. 10. RL SZT 17. k. No. 18.
