Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Szemere Bertalan a reformkorban III/535
nös melegséggel éreztek a magyar iránt, s a jövendő történetében nagy szerepet játszandónak hiszik."9 9 Halléban a polgári és reáliskolák kapcsán arról elmélkedett, hogy ezek azért hiányoznak Magyarországon, mert ott nincs középosztály. „A kir[ályi] városi polgárság nem az, épp úgy nem, mint a 600 ezer nemes nem nemzet. Az is, emez is casta; a többi jogtalan, kulturálatlan, és így valami, de nem nemzet. Kell szabadítani a népet, hogy tehetősödvén nevelést nyerjen, de megfordítva is: kell nevelni a népet, hogy jogait értse s ismerje."100 Franciaországban is érzékelte, hogy Magyarország alig van a térképen. A francia lapok „nemcsak Ausztriával, nemcsak velünk nem bajlódnak, de még Angliának is kicsiny helyet hagynak és adnak" - írta Szemere Györgynek. A franciák semmit sem tudnak Magyarországról, még azt sem, hogy „a magyar nem német, nem tót, nem lengyel nyelv." Látta, hogy mi a különbség egy „nagy" és egy „kis" nemzet között. „Mi vele teltünk el, ő magával; mi őt csudáljuk, ő magát csudálja; ő a cselekvő, mi a nézők; s vagy süvöltünk, vagy tapsolunk, de nem cselekszünk; innét mi bámuljuk föltétel, ő megvet ismerés nélkül; ő kevély, hiú, mert tudja, mit bír, s nem ismeri, mit más bír; mi hunyászkodók [vagyunk], mert azt látjuk, miben ő gazdag, s magunkat nem ismerjük." Azon elmélkedett, hogy a magyarországi ipar is más állapotban volna, „ha nem volna megkötve céhek, bezárva 30-adok, lefojtva megláncolt kereskedés által"; s ha a magyar arisztokraták nem külföldön költenék a pénzüket.10 1 Angliában döbbenten tapasztalta, hogy az újságokban még ritkábban írnak a magyarokról, mint Franciaországban. „Pedig a lapok nagyok, mint egy lepedő, a sorok aprók, sűrűk, ezerszer ezerek; mégis ritkán engednek belőlük csak egy sorocskát. Tizennégy milliom nem tudja magát néhány sorig érdekessé tenni. Hogy tetszik ez nektek otthon?" - írta Szemere Miklósnak. Egy németnek elmondta, hogy ő magyar, mire az örült, hogy Landsmannra (honfitársra) talált. „A magyar semmi a népek sorában. Nincs beleírva. Más rubrikában keresd az a [Austrian] alatt. Gyermekkel ha megáld az Isten, erre mindennapon emlékeztesd." Amikor háziasszonyának elmondta, hogy Magyarországon milyen olcsó az élelmiszer, az gyermekeivel együtt csodálkozott és nevetett, s azt mondta, hogy bárcsak Magyarországban lakhatna. „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek" - kommentálta Szemere a kívánságot. A kis epizódból azonnal általánosított: „De épp ez a mi fenénk! Adjuk olcsón, s így is nehezen termékeinket, s a gyártottakat vesszük a párisi, londoni áron."102 Úgy vélte, az ország ismertségén sokat segítene, ha minél több külföldi utazna Magyarországra. Az újabb útleírásokat tanulmányozva elégedetten tapasztalta, hogy azokban többnyire kedvező véleményt alkotnak Magyarországról. „Némely intézvényünken elcsudálkoznék Európa, mint azok, kiknek beszéltem, elcsudálkoztak."10 3 Mindig örömmel konstatálta, ha honfitársainak külföldi boldogulásáról értesült, legyen szó akár a francia háborúkban elfogott váci születésű, katoná-99 SzB - Szüleihez, Frankfurt, 1836. nov. 27. Közli Leszih Andor, 1906/4. 50-52. 100 SzB - Szemere Miklós, Hála [Halle], 1836. okt. 23. Közli Perényi József 17. 101 SzB - Szemere György, Párizs, 1837. ápr. 22. Közli Perényi József 45-46. 102 SzB - Szemere Miklós, London, 1837. máj. 26. Közli Perényi József 21. 103 SzB - Szemere Miklós, Pest, 1837. aug. 10. Közli Perényi Jé$sef 25.
