Századok – 2008

KRÓNIKA - Kubinyi András 1929-2007 (Csukovits Enikő) II/530

sem tudta az emlékbizottság pártok feletti jellegét megőrizni. Viszont, amit megtett, arra Magyarországon feltehetően mindenki emlékszik: a forradalom évfordulóján, 2006. október 23-án rogyadozó léptekkel, de kiállt az emlékmű elé, mint a bizottság elnöke. Mint a nemzeti egyetértés követelésének szimbóluma. Mint a kötelességteljesítésnek, az értelemnek szimbóluma. Miközben a biztonsági kerítés mögött számára arc nélküli tömeg bőgette motorjait. Mások állítólag féltek, ő állítólag nem. Nem a félelem, hanem az agg életkor tette szakadozottá mondatait, mozdulatait. Mert a teste neki is elöregedett. Ez év november 15-én hunyt el. Glatz Ferenc KUBINYI ANDRÁS 1929-2007 „Teljesen nyilvánvaló volt, hogy nekem történésznek kell mennem" - vallotta néhány évvel ezelőtt pályakezdéséről Kubinyi András. A gimnazista korban fogant elhatározást tett követte, s ezzel kezdetét vette egy rendkívül gazdag, hat évtizedes tudományos pálya, amelyet 2007. november 9-én zárt le a halál. Kubinyi András Budapesten született, felvidéki nemesi családból. A família, amelynek genealógiáját a 13. századig lehetett visszavezetni, erős ösztönzést adott: a család múltja iránti érdeklődés, a családi hagyomány — a Kubinyiak közt több történész, régész, levéltáros is volt — korán a történelem felé terelte érdeklődését. 1947-ben a Ciszterci Rend budapesti Szent Imre Gimnáziumában érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, történelem-latin szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait. Bejáróként felvételt nyert a kor elitképző intézményébe, az Eötvös Collégiumba is. A baloldali fordulat az egyetemet és a kollégiumot is átalakította, és a változások természetesen hatással voltak Kubinyi tanulmányaira is: az Eötvös Collégiumból önként távozott, nem várta be a származása miatt borítékolható kizárást, az egyetemet történelem-levéltár szakos diplomával fejezte be. Az 1947 és 1952 közötti évek egyeteme sajátos elegyét nyújtotta a tudománynak és a politikának. Részben még tanítottak a régi, „polgári" tudósok, de mellettük egyre nagyobb befolyásra tettek szert az új ideológia, a marxizmus mellett elkötelezett, nagyrészt fiatal történészek, hallgatók vagy frissen végzettek. Átalakult az oktatás struktúrája, változott a tananyag, az új rendszer tudományirányítása nagy lendülettel hozzáfogott az addig elhanyagoltnak nyilvánított tudományterületek, történészek esetében elsősorban az „elnyomott osztályok" történetének műveléséhez. Kubinyi másodévesen Szentpétery Imre szeminaristája lett, és ezzel a középkor és a történeti segédtudományok mellett kötelezte el magát. Szakdolgozata, a kincstartói hivatal középkori történetének feldolgozása mellett már egyetemistaként bekapcsolódott az ekkor indított nagy forrásfeltáró programokba: cédulázott a Györffy György szerkesztette Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, valamint a Székely György veze-