Századok – 2008

KRÓNIKA - Kubinyi András 1929-2007 (Csukovits Enikő) II/530

tésével a 14. századi parasztság történetét feldolgozó tanulmánykötet számára. A tehetséges hallgató a szakvizsga idejére már ismertnek számított a szűkebb szakmában, az elhelyezkedésnél azonban a — vélt vagy valós — ideológiai megbízhatóság fontosabbnak számított a szakmai tudásnál: Kubinyit először egy békéscsabai általános iskolába helyezték, majd 1952-ben a miskolci levéltárba került segédlevéltárosnak. A legújabb kori iratokat rendező levéltáros a mindennapi munkában távol került a középkortól, a miskolci évek mégis szervesen beépültek szakmai fejlődésébe: ekkor publikálta első tanulmányait, a hegyaljai mezővárosok és forrásaik megismerése pedig jó alapot biztosított későbbi várostörténeti kutatásaihoz. 1954-ben a Budapesti Történeti Múzeumban lett az újkori osztály muzeológusa, a tervezett új Budapest története sorozat munkálatainak ügyintézője, szervezője, valamint az előtanulmányok publikálására újraindított Tanulmányok Budapest múltjából (TBM) szerkesztője (hivatalosan segédtitkár, majd segédszerkesztő). Végre tudományos munkakörben dolgozhatott, így folytatta az egyetemen megkezdett kormányzattörténeti kutatásait, mellette azonban egyre több figyelmet szentelt a várostörténetnek. Hivatali kötelességből Csepel és Újpest újkori történetét kutatta, a TBM számára rendszeresen készített recenziókat a nemzetközi várostörténet legfrissebb irodalmáról, s rövidesen megjelentek első saját várostörténeti publikációi is a középkori Buda történetének különböző kérdéseiről. A sort a Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban című tanulmány (Budapest Régiségei 19. [1959] 99-119.) nyitotta, amelyet az elkövetkező évtizedekben több tucat várostörténeti tárgyú tanulmány követett. Kezdetben a fővároshoz kapcsolódó témákat dolgozott fel — írt például Buda pecséthasználatáról, a budai királyi kúriáról, vagy a budai spanyol zsidókról —, az 1970-es évektől azonban tanulmányai már általában az egész magyarországi városállományt vizsgálták. A Budapest története, illetve a hozzá kapcsolódó TBM sajátos azilum-joggal rendelkezett: állást, megélhetést, publikálási lehetőséget biztosított azoknak a kutatóknak, akiket származásuk, nézeteik vagy épp egyházi mivoltuk miatt eltávolítottak korábbi munkahelyükről. Miközben a történettudomány hivatalos lapjai és műhelyei a leadott publikációknál a marxista ideológia megjelenítését legalább annyira fontosnak tartották, mint a szakmai tudás bizonyítását, a TBM lapjain máig idézett, korszerű, írott és tárgyi forrásokon alapuló, nagyrészt ideológiai béklyóktól mentes tanulmányok láttak napvilágot. Az 1960-as években az ebben a közegben dolgozó Kubinyi András itthon és külföldön egyaránt elismert várostörténésszé vált: felkérték a Budapest története számára az 1440-1541, majd később az 1301-1440 közötti időszak megírására, 1963-ban pedig megjelent az első, a budai Haller kereskedőcsaládról írt tanulmánya Németországban (Die Nürnberger Haller in Ofen. Ein Beitrag zur Geschichte des Südosthandels im Spätmittelalter. Mitteilungen des Vereines für Geschichte der Stadt Nürnberg 52. [1963-1964] 80-128.). A Budapest későközépkori történetéről írt összefoglalóját védte meg 1970-ben kandidátusi disszertációként (.Budapest története 1440-1529), a Haller-tanulmány pedig belépőjegyül szolgált a német nyelvterület várostörténeti konferenciáira. Kubinyi 1967-ben Marburgban debütált, s már első előadásával olyan sikert aratott, hogy könyvet írattak vele Buda kiala-