Századok – 2008
BESZÁMOLÓ - Árpád emlékezete. Az MTA Történettudományi Intézete és az MTA Európa-történeti Munkacsoportja által a honfoglalást lezáró pozsonyi csata 1110. évfordulója alkalmából megrendezett tudományos konferencia. 2007. november 13. (Ism. Weisz Boglárka) II/499
Az előadó a seregek felvonulásának és a csata időpontjának vizsgálata során Torma Béla hadtörténész számításait is figyelembe vette. Ezek szerint az első bajor hadosztály június 24-én érhette el a Bécsi-erdő nyugati bejáratát, s a Fischa folyónál legkorábban június 26-án léphettek harcba a magyarok a bajorokkal, s a bajorok július 3-ra érhették el a Pozsony környéki összecsapás helyszínét. A harci cselekmények — a halálesetekre vonatkozó eltérő datálásokból is következtetve — nem korlátozódtak egyetlen napra. Veszprémy László a csata első napját július 4-re teszi, az azonban, hogy három napig tartott volna, mint ahogy azt Aventinus állítja, véleménye szerint nem igazolható. Veszprémy szerint a hadtörténeti modellezés segítségével az is meggyőzően bizonyítható, hogy a csatára Pozsony közelében került sor. A pozsonyi csata a honfoglalás lezárulását s az Enns és Fischa folyók közötti terület ellenőrzésének a megszerzését, a gyepűelve nyugatra történő kitolását jelentette. A csata lehetséges magyar vezéreiről szólva Veszprémy László megállapította, hogy a történeti források az eseményeknek, a csatának Árpád személyével való bármilyen kapcsolatba hozását nem támogatják. Szouák Kornél, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense Árpád, a középkori magyar történetírásban című előadásában 'arra a kérdésre kereste a választ, hogy a 10. századi magyar történetre vonatkozó adatok minimális mennyisége a magyar történeti hagyományban vajon az ősgesta író szemléletének köszönhető-e. Mályusz Elemér a honfoglalás tényeinek a történeti tudatban történt elhomályosulását tudatos hagyományformálásra vezette vissza, melyért a keresztény szempontrendszer uralkodóvá válását tette felelőssé. Mályusz szerint az ősgesta szerzőjének legfőbb írói célja az volt, hogy éles határvonalat húzzon a magyarok történetében a pogány előidők és a keresztény kor közé. Ennek érdekében a pogány kort sötét színben tüntette fel, mely leginkább a pogány őshaza leírásában (kietlen pusztaság), és a magyarság biblikus eredetének (kámita eredet) megformálásában mutatkozott meg leginkább. A sötét tónusú ősgesta tételének egyik pillérét, mely a magyar őshazára vonatkozott, Gerics József ingatta meg. Szovák Kornél szerint ezt követően kérdésként jelentkezik, hogy a másik pillér, azaz a kámita hagyomány egykori megléte, önmagában megtartja-e a koncepcionális szerkezetet. A kámita hagyomány vizsgálata során az előadó részletesen kitért Mályusz Elemér és Tarnai Andor megállapításaira. Ezt követően kiemelte, hogy a magyarok származásának bibliai magyarázatában a Képes Krónika összeállítója a Nimródtól való származtatást elutasította, s helyette a magyarokat Jáfet fia Magortól származtatta (4. fej.). A dinasztia genealógiájában (26. fej.) ugyanakkor az Árpádokat — némi következetlenség árán ugyan, de mégis — a bibliai óriástól származtatta, s végső soron Jáfetre, az európai népek ősatyjára vezette vissza. Ezek alapján Szovák Kornél szerint nem számolhatunk kámita eredethagyománnyal, s ha ilyen nem volt, a másik pillér megingása miatt nem számolhatunk a pogány kor sötét tónusú ábrázolásával sem az ősgestában. Ebből az is következik, hogy nem az ősgesta írójának elítélő véleménye volt annak az oka, hogy az Árpádra és a 10. századi történetre vonatkozó adatok a krónikában a minimumra redukálódtak, s többségükben ki is estek a magyar történeti hagyományból. Szovák Kornél szerint ennek oka egy erőteljes nagyfejedelmi hagyományformálásban
