Századok – 2008
BESZÁMOLÓ - Árpád emlékezete. Az MTA Történettudományi Intézete és az MTA Európa-történeti Munkacsoportja által a honfoglalást lezáró pozsonyi csata 1110. évfordulója alkalmából megrendezett tudományos konferencia. 2007. november 13. (Ism. Weisz Boglárka) II/499
nyelv, territórium stb.), s végezetül megfeleltethetők-e egymásnak a vizsgált adatbázisok (kronológiai diszharmónia). A délutáni programot Tóth Sándor László, a Szegedi Tudományegyetem docense nyitotta meg A honfoglalás és nemzetközi háttere című előadásával. Ebben elsőként a magyar történetírás régi dilemmáját vázolta fel: tudatos vagy kényszerű honfoglalás volt-e a magyar honszerzés? A források alapján az előadó megállapította, hogy tudatos honfoglalásról nem lehet beszélni, még akkor sem, ha egyértelmű, hogy a magyar vezetők bizonyos előzetes információk alapján döntöttek az új hazába költözésről. Ezen alaptétel leszögezése után Tóth Sándor László a honfoglalás keleti és nyugati hátterét vette vizsgálat alá. A honfoglalás előzményeit, kiváltó okait illetően a meghatározó eseménysorozat véleménye szerint keleten zajlott le. A honfoglalás előzményeinek másik, valamivel kisebb súlyú nyugati szálát a 890-es évek Kárpát-medencei, illetőleg balkáni eseményei jelentik. Ezek elemzése során az előadó arra az eredményre jutott, hogy a kalandozók bulgáriai veresége csak közvetve, az esetleges bolgár-besenyő szövetkezés és főként a besenyők etelközi nagy támadása viszont közvetlenül járult hozzá Etelköz feladásához és a honfoglaláshoz. Az előadó a honfoglalás eseményeinek rekonstrukciója során arra a megállapításra jutott, hogy a honfoglalás első szakasza 894-895-re tehető. Ezt követően 894 és 896 — esetleg 898 és 900 — között kerülhetett sor a Kárpát-medence keleti felének megszállására, majd 900-ban a keleti frank hűbéres Pannónia, a mai Dunántúl elfoglalására. Az, hogy 902-ben a Dunától északra morva területeket foglaltak el a magyarok, majd 907-ben visszaverték a keleti frank támadást, Tóth Sándor László szerint inkább tekinthető az új szállásterület biztosításának, semmint a honfoglalás szerves részének. A magyar törzsszövetség megtelepedését illetően az előadó bizonyosnak tekinti, hogy a megtelepedés törzsenként, azon belül pedig nemzetségenként történt. Tóth Sándor László véleménye szerint Árpád fejedelmi törzse a szállásterület nyugati részében foglalhatott helyet, amely a Duna középső részét jelenthette, kiteijedve a Dunántúl északi felére is. A Duna középső részének déli részén, kiterjedve a Dunántúl déli részére a karkhasz-törzs (később Bulcsú törzse) foglalhatott helyet. A Tiszától keletre, az északi részen lakhatott a gyula törzse, amely később Erdélybe húzódhatott. További törzsi szállásterületeket tételezhetünk fel a Szerémségben (Dráva-Száva köze), a Dunától északra, Duna-Tisza közén, s a Tiszától keletre levő területen is. Veszprémy László, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma Hadtudományi Könyvtárának igazgatója A pozsonyi csata című előadása elején kifejtette, hogy a mai Pozsony közelében, 907. július első napjaiban lezajló fegyveres összecsapásban a magyarok megsemmisítő vereséget mértek Gyermek Lajos német király hadseregére. A magyar krónikások hallgatnak a 907. évi pozsonyi csatáról, csak a délnémet halottaskönyvekben lehet olvasni a csatában elesettekről, s a Salzburgi Evkönyvekből tudható meg a csata helye {ad Brezalauspurc). A csatáról részletek Aventinus Bajor évkönyvek című művéből ismerhetőek meg. Az előadó szerint az utak szűk áteresztő kapacitása és az utánpótlás szállítása miatt indokoltnak tűnik, amikor Aventinus a német seregek hármas útvonalválasztásáról (a Duna déli, illetve északi partja, valamint maga a Duna) ír.
