Századok – 2008
VITA - Zsoldos Attila: Elveszett források, paraszt urak és Ottó herceg. Somogy (és Zala) megye korai történetének ismeretéhez II/490
és Laskai között még indokolható is lenne azzal, hogy Laskai Hartvik szövegének ismeretében, de emlékezetére hagyatkozva dolgozott,18 a tizedfizetés mellőzését illetően ez a magyarázat már aligha állhat helyt, hiszen, ha van feltűnő és nehezen felejthető része Hartvik tudósításának, az éppen a tizedek kapcsán tett, a pannonhalmi monostor püspökségekhez hasonlatossá tételére vonatkozó hartviki megjegyzés, nem is beszélve a gyermektizedről. A másik fontos eltérés abban mutatkozik meg, hogy az István ellen lázadók vezetőit Hartvik — és a Nagyobb legenda — a princeps szóval jelöli meg,1 9 míg a Laskai által alkalmazott nobilis egyedül a Kisebb legendában szerepel.2 0 Ez utóbbi körülmény a ferences szerzetes forrásai után kutatva a Kisebb legendára irányítja figyelmünket, a tizedfizetés említésének mellőzése pedig az annak szerzője által használt forrásra, melyet Gerics József, amint arról már szó esett, egy mára elveszett István-legendával azonosított. Kertész Balázs azon kijelentését tehát, mi szerint a vitánk alapját képező „sermórészletekben semmi nem utal egy feltételezett István-életrajz használatára",2 1 a fentiek miatt nem találom helytállónak, de azoktól függetlenül is csak abban az esetben állna módomban elfogadni, ha eltekintenék attól a körülménytől, hogy azok Zalát is Koppány uralmi területének részeként mutatják be. Mivel azonban vitánk mégiscsak ezen tudósítás értelmezése körül forog, erre nem látok lehetőséget. Kertész Laskai munkamódszerét jellemezve úgy vélekedik, hogy István és Koppány harcának megörökítésekor „az író a Hartvik-legenda és a Thuróczykrónika alapján, minden bizonnyal az emlékezetére hagyatkozva fogalmazott. Az egykori küzdelem részletes bemutatása nem volt célja, a sermo mondanivalóját tartotta szem előtt. Az elmondottakkal magyarázható egyrészt az utalás rövidsége, másrészt az a tény, hogy a szöveg csak részben mutat szó szerinti egyezést a felhasznált forrásokkal".2 2 Meglehet, ám ebben az esetben annál feltűnőbb, hogy Laskai a Kertész szerint kizárólagos írott forrásainak tudósítását bővíti a Zalára vonatkozó résszel, mégpedig oly következetesen, hogy a második sermóban — amit Kertész korrektül nem is hallgat el — kizárólag Zalát szerepelteti, Somogy említése nélkül. Ez az eljárás határozottan arra utal, hogy Laskai kifejezetten ragaszkodott Zala és Koppány személyének összekapcsolásához. Ennek ellenére Kertész Balázs úgy vélekedik, hogy „pusztán az alapján, hogy a ferences barát az István elleni lázadás kapcsán Zalát is megemlíti, nem jelenthetjük ki, hogy a késő középkori író jelenleg ismeretlen írott forrást használt".2 3 Megítélésem szerint viszont önmagában már ez is elegendő lenne, kétségkívül megnyugtató azonban, hogy nem kell csupán Zala említésére hagyatkoznunk a kérdés megítélésében. Köztudomású ugyanis, hogy Laskai más esetben is tartott fenn olyan információt Szent István személyére vonatkozóan, 18 Vö. Kertész B.: Laskai Osvát és a Kartauzi Névtelen i. m. 483^484. 111 Legenda Sancti Stephani regis ab Hartvico episcopo conscripta c. 6. — SRH II. 408. és Legenda maior c. 6. — uo. 381. 20 Legenda minor c. 3. — uo. 395. 21 Kertész B.: Laskai Osvát és a Kartauzi Névtelen i. m. 480. 22 Uo. 483-484. 23 Uo. 488.
