Századok – 2008
VITA - Kertész Balázs: Laskai Osvát és a Karthauzi Névtelen magyarországi forrásairól. Feltételezett elbeszélő művek használatának problémája II/474
leménye szerint Tar Szerénd, majd fia, Koppány territóriuma a Dunántúl déli részére, a későbbi Somogy és Zala megye területére terjedt ki. Koppány leverése után István király ezen a területen szervezte meg Kolon vármegyét, amelyet csak az uralkodó 1009. évi, a veszprémi egyházmegye kiterjedését meghatározó oklevele említ.33 „Az Árpád-kori megyefejlődés általános sajátosságának megfelelően — írja Zsoldos — az óriási Kolon vármegye területén idővel több vármegye, illetve ispánság jött létre: a Drávától északra eső területeken Somogy és Zala vármegye, továbbá Segesd ispánsága. Ez a fejlemény all. század közepén következhetett be ...".34 A szerző Laskai Osvát és a Kartauzi Névtelen egy-egy szöveghelyére támaszkodik. Jelenlegi ismereteink szerint a középkorból fennmaradt forrásaink közül csak a két késő középkori író köti össze a Koppány-féle lázadást, valamint Somogyot és Zalát. Az előbbire így hivatkozik: „A ferences Laskai Osvát arról tudósít ugyanis, hogy Koppány seregében somogyiak mellett zalaiak is (nobiles de Symigio et de Zala provincys cum infinita multitudine) harcoltak István ellen".35 A kartauzi szerzetes által közölt Szent István-életrajzból a következő részletet idézi: „Vala azért az időben Somogyságban egy pogán hatalmas herceg, kinek Kuppán vala neve, az régi Kopasz Szirind fejedelemnek maradéka, ki még Szent István atyjának életében is erősen uralkodik vala mind egész Somogyságban és Zalaságban".3 6 Zsoldos a két szerzetes szövegeinek forrásként történő felhasználásáról így ír: „Ahhoz, hogy Laskai és a Karthauzi Névtelen forrásait illetően világosabban lássunk, alapos és körültekintő további kutatásokra lenne szükség. Addig azonban, míg ezek határozottan meg nem cáfolják az említett feltételezést, nem látom akadályát annak, hogy Laskai és a Karthauzi Névtelen tudósításának önálló forrásértéket tulajdonítsunk".3 7 Kristó Gyula bírálta Zsoldos Attila állásfoglalását, véleménye szerint „kései középkori kútfők aligha szolgálhatnak tüzetes vizsgálat, okadatolás nélkül fél évezreddel korábbi esemény forrásául". A pannonhalmi alapítólevélre, valamint a 14. századi krónikaszerkesztés vonatkozó helyére hivatkozva úgy gondolta, hogy Koppány uralma csak Somogyra terjedt ki.3 8 Zsoldos Attila a problémával kapcsolatban írt újabb tanulmányában ismét foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy támaszkodhatunk-e a két egyházi íróra 33 Diplomata Hungáriáé antiquissima. Accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé pertinentia. I. Ab anno 1000 usque ad annum 1131. Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini 1992. 52. 34 Zsoldos A.: Somogy vármegye kialakulásáról i. m, az idézet: 437. 35 Zsoldos A.: Somogy vármegye kialakulásáról i. m. 433. - A szerző a zárójelben olvasható szöveget Mátyás Flórián nyomán idézi, 1. Históriáé Hungaricae fontes domestici I-IV Ed. M. Florianus. Quinqueecclesiis 1881-1885. I. 83. 36 A Néma Barát megszólal. Válogatás a Karthauzi Névtelen beszédeiből. Válogatta, a szöveget gondozta, sajtó alá rendezte, valamint az utószót és a jegyzeteket írta Madas Edit. Bp. 1985. 387-388, vö. Zsoldos A.: Somogy vármegye kialakulásáról i. m. 433. 37 Zsoldos A.: Somogy vármegye kialakulásáról i. m. 434. 38 Kristó Gy.-. Joghatóság Somogy felett i. m. 451—452, az idézet: 451. - A szerző a későbbiekben is fenntartotta álláspontját, 1. Uő: Néhány vármegye kialakulásának kérdéséhez i. m. 468-469.; Uő: Rendszerjelleg i. m. 477-480.
