Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Megjegyzések a nyitrai és pozsonyi egyház korai történetéhez. Kálmán király I. törvénykönyve 22. cikkelyének szöveghagyományáról II/359
Egyébként az ut-os szöveghagyomány másodlagossága, illetve nem valós mivolta egy másik úton is igazolható. Nemrégiben hívta fel a kutatás a figyelmet arra, hogy a fehérvári prépostság istenítéleti tevékenysége igen korai időre, Szent László király (1077-1095) uralkodására, mégpedig felesége, Adelhaid német hercegnő (t 1090) életidejére igazolhatók Imre király (1196-1204) 1203-ban oklevelet adott ki, amely szerint Zalamerenye (Merena) földjét Adelhaid királyné (regina Adulheyt uxor videlicet bone memorrum [!] regis Ladizlai) a veszprémi püspökségnek adta. Az uralkodó elrendelte a határok újbóli kitűzését, és meghatározta az ott lakó népek szolgálatait.40 A diploma a határleírás után így szól: „Ne maradjon rejtve, hogy a néhai Paris földje, amely Fehérvárott tüzesvas-próbával száz márka helyett emberölésért [var.: vérdíjul] a mondott királyné jogába jutott, ugyanezen határok között van, és ugyanezen egyházhoz [tudniillik a veszprémihez — Th. G.] tartozik".4 1 A márka emlegetése all. század második felére bizonyosan korai, de itt az oklevélíró „modernizálására" gondolhatunk. Szent László korában a szabadok vérdíja még az államalapítás-kori törvényekben meghatározott 110 aranypénz volt (II. törvénykönyv 6., 8. cikkely).42 A késő középkorban a főpapok, az igazi és nem igazi bárók homagiuma volt 100 márka.4 3 Felmerülhet, hogy a lovagi műveltség térhódításával megjelenő Paris név is anakronisztikus Szent László idejére (a magyarországi lovagi kultúra monográfusa a 13. század első felére tette a név hazai használatának csúcspontját),4 4 de 1111-ben Nyitrán már találkozunk egy Hektor nevű helyi kanonokkal,4 5 ami bizonyítja, hogy a Trója-mondakörhöz kapcsolódó személynevek már igen korán feltűntek Magyarországon, és a 11. század végén is használatban lehettek. Paris bizonyára megölt egy, a német származású királyné kíséretébe tartozó, a Magyar Királyságban hozzátartozók nélkül élő magas rangú személyt, akiért — miután bűnösnek bizonyult az istenítéletnél — bir-39 Solymosi László: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban. In: Uő: írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. (Diplomatikai és pecséttani tanulmányok). Bp. 2006. 105-116, (különösen: 106.). - A tanulmány első megjelenését 1. A székesfehérvári Boldogasszony Bazilika történeti jelentősége. Szerk. Farkas Gábor. Székesfehérvár 1996. (Közlemények Székesfehérvár történetéből III.) 180-201. 40 IV Béla király 1254. jún. 2-i, eredetiben fennmaradt átírásából. Veszprémi Káptalan magánlevéltára. Merenye 4. (Fotója: Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Fényképgyűjtemény 283 210.). Korábbi, hibás kiadásai: Codex diplomaticus et epistolaris Hungáriáé I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CD) VI/2. 360-362. és uo. IX/7. 640-642. Magunk Solymosi László lekötelező szívességéből az ő kiadásra előkészített átírását használtuk. 41 „Nec hoc lateat, quod terra quondam Paridis, que Albe ferri candentis examinatione pro centum marcis ho[micidi]o in ius predicte c[e]ssit regine infra easdem metas continetur et eidem ecclesie pertinet." - Solymosi László homicidio alakban oldotta fel a hiányosan olvasható szót, magunk elképzelhetőnek tartjuk a homagio feloldást is, amely dativus finalisként 'vérdíjul' értelemben fordítható. 42 Závodszky L.: Törvények és zsinati határozatok i. m. 168. 43 Eckhart Ferenc. Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1946. 326-327. 44 Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp. 1988. 250-251. 45 Diplomata Hungáriáé antiquissima accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé pertinentia I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131). Edendo operi praefuit Georgius Györffy, adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini 1992. (a továbbiakban: DHA I.) 383. (138/1. sz.).
