Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: 11. századi bencés monostor a Szepességben? II/339
A Szepeskáptalannal szemben, Pazicán feltárt épületmaradványok azonosítása egy szerzetesi közösség életterével, valamint az egyes épületrészek funkcióinak feltételezése önmagában is számos problémát vet fel. Vallasek tanulmánya sajnos nem az ásatás eredményeinek szisztematikus feldolgozása, hanem egy átfogó, tömör bemutatása a közel három évtizeddel korábban végzett régészeti kutatásnak. A szerző egyetlen tárgyi leletet (kereszt, könyvborító veretek, gyertyatartó stb.) sem említ a feltárt területen, amely az épületegyüttes monostor funkcióját megerősítené.4 7 Adrian Vallasek maga sem tartja megnyugtatóan tisztázottnak a monostorhoz tartozó szakrális épület azonosítását. A középkori templomok kelet-nyugati tájolásának megfelelő épületrészt ugyan feltártak, sőt, ennek íves — bár szabálytalan — záródású volt a keleti fala. Szakrális használatát (szerzetesi magánimaterem, ossarium) azonban erősen megkérdőjelezi, hogy az íves keleti falszakaszba lépcsőt vágtak, amely korabeli járószinthez mérten közel két méter mélyen fekvő, nyugati irányban kissé lejtő helyiségbe vezetett. A középkori templomokat, kápolnákat köztudottan nem a szentély felől lehetett megközelíteni, hanem szabály szerint nyugatról, esetleg délről volt a bejáratuk. A feltárt egymás mellett álló épületrészek funkciójának megadása is teljesen önkényes. Egy ideális monostor térelosztását kísérelte meg fellelni a szerző a rekonstruált épületegyüttesben. Helyenként azonban nem vette figyelembe a 11. századi realitásokat. Az állítólagos dormitorium mellett lévő helyiség scriptoriumként tárgyalása és az önálló káptalanterem feltételezése is ezt példázza. Egy 11. század végi pannonhalmi összeírás, illetve benne a könyvek felsorolása azt mutatja, hogy az alapítás után szűk egy évszázaddal az ország bizonyosan legnagyobb bencés monostorában sem volt még külön káptalanterem és scriptorium. Nem szabad minden olyan helyiség meglétével számolni, amelyek a később felépült nagyszabású monostorokban megtalálhatók. Külön könyvtárszoba és önálló másolóműhely pedig csak az igazán jelentősekben volt. Káptalanteremként sok esetben valószínűleg a templom kórusa szolgált a korai időkben.48 Önálló scriptorium feltételezése pedig egy kis missziós monostorban az ország peremterületén aligha indokolt. Az öt helyiségből álló épületegyüttes felső szintjének elképzelése teljes mértékben hipotetikus. Több ellenvetés tehető a baptisterium azonosításával kapcsolatosan. A keresztelő medence/kápolna funkcióval ellátott épület — az ilyen jellegű építményekhez képest szokatlanul — észak-déli tájolású, másrészt az is kétséget ébreszt, hogy keresztelő medencét alkalmaznának az épületegyüttes északi lezárására. A keresztelő medencéhez kapcsolódó téglalap alakú épület funkciója, mint a katekumenek felkészítő helyisége, ahol a katekézist sajátítják el egy fűthető szobában, ellentmond annak a tömeges, meggyőzésre kevésbé törekvő korai keresztelési gyakorlatnak, amelyet például a nagyobb Gellért-legenda őrzött meg.49 Ali. századi térítés nem az egyéni meggyőzésre épült, hanem a tömeges 4' Slivka említi meg csupán, hogy az állítólagos kápolnában egy kőkeresztet is találtak, 1. Michal Slivka: Sídlisková a cirkevná struktúra Spisa vo vcasno az vrcholnostredovekom obdobi. In: Terra Scepusiensis i. m. 437. 48 Csapodi Csaba: A legrégebbi magyar könyvtár belső rendje. Magyar Könyvszemle 73. (1957) 20-21. 49 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. 1938. II. 493-494.
