Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: 11. századi bencés monostor a Szepességben? II/339
és gyors keresztelést tűzték ki célul, és ebben a gyakorlatban nincs helye a „hitoktató terem"-nek. Kétségek merülnek fel a külön apáti/perjeli épület feltételezésére vonatkozóan is. A déli falszakaszhoz kapcsolódó és belülről alápincézett, különálló épületben keresi az ásatást végző régész az apát rezidenciáját már all. században. Az apát és a szerzetesek konventjének elkülönülése egy 11. századi kis missziós monostorban nehezen hihető. A külön apáti szárnyak/lakrészek kialakítása a nagyobb magyar bencés monostorokban is csak a 13. században kezdődhetett. A körbekerített terület keleti részében talált két épületmaradvány azonosítása ispotállyal, illetve iskolával vagy egy második ispotállyal szintén nem több ötletnél, amely csupán arra támaszkodik, hogy egy idealizált monostor fontosabb részei között megtalálható az ispotály. Önálló iskolaépület sem fér bele az egyszerű, 11. századi magyar bencés monostorok világába. A monostorok nagyon kevés helyiségből állhattak, és az egyes termek több funkcióval kellett, hogy rendelkezzenek. A szerzetesi utánpótlást célul kitűző oktatási tervnek megfelelően a tanulókat inkább a szerzetesek közelében helyezték el, közös dormitoriumot és étkezőt használtak, és csak ezeken belül különítették el a novitiusdkat és az iskola növendékeit. A Szepeskáptalannal szemben feltárt épületmaradványok erősen foglalkoztatja a szlovák régészetet, amit mutat, hogy Michal Slivka 2003-ban harmadszor is visszatért a témára, és — már Vallasek elképzeléseivel vitázva — új koncepciót dolgozott ki az épületmaradványok értelmezésére. Kétségbe vonja azt, hogy a feltárt épületek első építési fázisa a 11. század elejére datálható. Szerinte az épületegyüttes a 12. század elején jöhetett csak létre, és ezeket bővítették ki a késő középkorban. Fenntartja azt az elképzelést, hogy az épületek hajdan szakrális funkcióval rendelkeztek, de az egyes épületrészeknek egészen más szerepet feltételez, mint Vallasek. Az íves keleti fallal és keleti falában hat lépcsővel rendelkező helyiségben ő is szakrális teret lát. Egy hajdani oratorium alatti kriptának gondolja azt, és a hozzá tartozó „E'-alakú helyiséget temetkezési kamrának tartja, bár elismeri, hogy nem találtak benne temetkezésre utaló nyomot. Elképzelhetőnek tartja azt is, hogy Krisztus szimbolikus sírját alakították ki benne. Az öt helyiségből álló épületegyüttes további helyiségeinek funkcióját lényegében Vallasekhez hasonlóan képzeli el, konyhát, kamrát és dormitoriumot lát bennük. A Vallasek által baptisteriumnak tartott helyiségnek viszont egészen más értelmezést ad. Szerinte a sarkában kályhával rendelkező épületben a kolostor fürdőjét (balneum) kell keresi. A Vallasek által 11. századi apáti (perjel) háznak gondolt épületet ő viszont kétséget kizáróan késő középkorinak tartja. Slivka a Vallasek által is ispotálynak feltételezett épületekhez kapcsolódva próbálja a kolostornak vélt épületmaradványokat azonosítani, majd egy szerzetesrendhez kötni. Hivatkozik Matheus de Vicedominis esztergomi érseki vikárius egy 1391-ben kelt oklevelére, és az azonosítás szempontjából általa perdöntőnek tartott „loci hospitalia desolati prope ecclesiam B. Martini de Scepus" mondatot is innen idézi Slivka,50 bár utal arra, hogy az oklevelet 1399-es dátum alatt Wagner is közli. 50 CD X/l. 694.
